Határon átívelő törődés és szeretet – ezt tapasztalhatják meg az evangélikus diákok és azok a gyerekek, akiket ők önkéntesen vállalt feladatként rendszeresen meglátogatnak Kárpátalján vagy Erdélyben. Legutóbbi, nagyszalontai útjukról vezetőjük, Bonnyai Sándor írt személyes hangvételű beszámolót. A képek a szerző felvételei.
"A Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium fiataljaiból alakult Önkéntes Diákcsoport tagjaival lassan nyolc éve látogatjuk a Nagyszalontai Árvaházban nevelkedő gyermekeket.
Az elmúlt napokban egy egész napos gyermeknapot tartottunk az otthonban nevelkedő közel száz gyermeknek. Különös érzés megérkezni oda, ahol oly nagy szeretettel, izgalommal várnak bennünket, ahová nem idegenként, hanem barátként, ismerősként, egy nagy család tagjaként térhetünk be.
Ez alkalommal különböző állomásokon mérethették meg magukat a kis emberpalánták. Minden állomás más és más volt: sorverseny, nápolyi evő verseny, kvíz a város, illetve az otthon életéről, óriás puzzle, kincs-horgászat, tabu játék, víz-pong.
A játékos feladatok után összeültünk egy gondolatébresztőre: „Tudjátok gyermekek, az élet pont olyan, mint ezek az akadálypályák, amelyeken végigmentetek. Sokszor, akár kicsiként, akár nagyként megmérettetésekkel találjuk szembe magunkat. Gyakran nehezebbek, nagyobbak mindezek, sokszor gondolhatjuk azt, hogy nem fog sikerülni, viszont elszántsággal, összefogással célba érhetünk, legyőzhetjük az akadályokat.”
„Célba érhetsz Te is! Bízz és higgy magadban!” – vontuk le a konklúziót.
A csöppségekhez sosem megyünk üres kézzel, hiszen a gimnázium diákjai, pedagógusai rendszeresen gyűjtenek ruha, játék, valamint élelmiszer adományt, továbbá indulásunk előtt egy helyi vállalkozó, Szabó Tamás száz csomag csokoládét ajánlott fel a gyermekeknek. Minden alkalommal meglátogatunk egy szegény körülmények között élő családot is, akik egy egyszobás „lakásban” élnek. Egy farost lemezből összetákolt kisajtón belépve, Ilona mama, egy cigányasszony hosszú évek óta neveli két kis unokáját sanyarú körülmények között. A leányka meseszép, ügyesen tanul, nyitott a világra.
Lassan hét éve látogatom, mosolygós. De mégis van valami nehéz, valami szomorú a tekintetében.
Elmondja, hogy örül nekünk. Örül az újonnan kapott szép cipőjének, a sok csokinak, játéknak, ölelésnek, lányos dolgoknak. De szégyelli magát… Szégyelli, hogy ilyen körülmények között élnek. Hogy a kútra jár vízért, hogy 13 évesen egy babafürdető kádban tisztálkodnak, hogy nincs tiszta, illatos ruhája, s hogy sokszor nem tudják, hogy mit hoz a holnap.
Ezek nincsenek. De van egy olyan mamája, aki tűzön-vízen át szereti, és kitart mellette, van esze, képessége, tehetsége, hatalmas szíve.
S vannak a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium tanárai, diákjai, Önkéntes Diákcsoportja, s még sok más csabai lakos, valamint a Bárka Klub, akik szívükben hordozzák, hordozzuk őket. Köszönöm mindazok jóságát, akik ez alkalommal is gondoltak rájuk!
Hálás vagyok a gondviselő Istennek, hogy az iskola diákjai immáron nyolc éve nagycsaládtagjai a Nagyszalontai Gyermekotthonnak. Hálás vagyok, hogy most is egy odaadó, elszánt, lelkes, segítőkész csapattal mehettünk, akikkel több héten keresztül készültünk erre az egész napos programra.
Örülök, hogy az iskola igazgatója, Köveskúti Péter, valamint két pedagógus Zsjak-Pillár Andrea és Zsjak Péter is elkísért bennünket.
Van remény!"
Bonnyai Sándor
