Hatalmas harcsát fogtak a „gerillapecások” a Körösön

Meghökkentő a címbeli felütés, de mindjárt mindenre fény derül. Kezdjük a harcsával: a hír igaz, ismét egy hatalmas „nagybajszú” akadt horogra a napokban a térség élővizein, ami az idei körösi harcsafogások tükrében abszolút perdöntő bizonyíték a Békés megyei folyók javuló halállományának kérdéskörében. Aztán itt van ez a némileg megszeppentő „gerillás” dolog. Nyugalom, ők jó fiúk, a halat is szabadon eresztették.

A Gerilla Peca egy horgászcsoport, amelynek alapítói a természeti értékek óvása, és a halakkal való kíméletes bánásmód elvei szerint hódolnak szenvedélyüknek, elsősorban a műcsalis rablóhalas horgászatnak, amit amolyan gerillamarketing módon népszerűsítenek. Magyarán a fogásaikat kíméletben részesítik, büszkén posztolják, hirdetve a sporthorgászat globálisan fertőző catch & release, azaz „fogd meg és engedd el” íratlan etikettjét.

Kovács István, Borbély Ádám, Gógán Sándor újabb gerillaakciójának eredménye a napokban egy hatalmas hármas-körösi harcsa megfogása (és szabadon engedése) lett, amelynek története a legszerencsésebb horgász, a halat fogó Kovács István tollából így fogalmazódott meg:

Fotó: Gerilla Peca / facebook

 

Mikor egy álom teljesül
(A kitartó és tudatos horgászat általában meghozza a várva várt eredményt)

A sarudi Chervy pergető versenyre készültünk egész héten. Sajnos vagy inkább szerencsére, csekély érdeklődés miatt elmaradt, viszont ezt a hétvégét már horgászatra szántuk. Így úgy döntöttünk, kimegyünk a Körösre és eltöltjük ott a versenyre szánt hétvégét.

Volt, aki pontyozott, volt, aki süllőzött én a harcsákat vettem célba. Szombat reggel érkeztünk meg a kiválasztott helyre, letáboroztunk, mindenki bedobta a felszerelését. Én elmentem kuttyogatni.

Ismertem a helyet, mivel sok éve járunk ide horgászni. Leengedtem a szonárfejet, bekapcsoltam a radart és az elektromos motort is, előkaptam a hangszeremet és ment a kutty-kutty.

Szemem a radar és a bot spicce között cikázott. Egyszer csak megjelent a képernyőn egy hosszúkás forma a fenék felett. Megmozgattam a csalit semmi, ütöttem rá párat a kuttyogatóval, semmi, visszamentem a hely fölé, semmi.

2-3 óra horgászat után visszamentem és készültem az estére. Az egyik botomat bójás szerelékkel szereltem, a másikat vízközti úszóssal. Eljött az este, se ponty, se süllő kapásunk nem volt. Pár db kisebb keszeg jött. Szürkület előtt elővettem a vödörből 2 db kárászt és beraktam a kiszemelt helyekre.

Mikor kezdett besötétedni tüzet raktunk és szalonnát meg kolbászt sütöttünk. Ádi ezután kiment pergetni, én meg Sanyi lefeküdtünk a botok közelébe, fél füllel figyelve a kapásjelzőket. Éjjel visszajött Ádi egy balinnal és mondta, hogy mozgott a hal, volt sok rávágása. Ekkor gondoltam, hogy az éjszaka további szakaszába nem lesz semmi, akkor hajnalba irány kuttyogatni , emelgetni.

Eljött a hajnal, szemem kipendült, kitekertem a kárászokat, és indultam a csónakos harcsázásra. 2 óra emelgetés után kicsit kezdtem unni a banánt, mert megint láttam nagy halakat, de nem vették be a csalit és ekkor megtörtént, amire vártam. Tavasszal ezen a részen már volt egy szép halam, ami elment a gyenge zsinórom miatt. Ezután nem bíztam a véletlenre, vastaghúsú harcsázó horgot raktam, 0,35-ös fonott zsinórt a 200 gr-os botra, amin egy henger multi orsó van. Rávágott!!! Megállt, majd megindult a 30 perces küzdelem.

Nem tudtam mekkora, de sejtettem, hogy nem lesz kicsi, mert úgy húzta a csónakot, mintha ment volna az elektromos motor. Forgott jobbra, forgott balra, nem tudtam irányítani. Egyszer csak megindult a part felé és éreztem, hogy valami fogja a zsinórt és megállt.

Tudtam, hogy lefeküdt valami víz alatti akadóba. Ekkor tettem fel mindent egy lapra és teljes erőből elkezdtem pumpálni felfelé a halat és az szerencsére megindult a meder felé. Ezután, tudtam, hogy ez meglesz.

Kb. 15 perc szörfözés után feljöttek az első buborékok és sikerült felhoznom a halat a felszínre. Úristen mekkora, gondoltam mikor megláttam. Szerencsém volt, mert a csalit torokra vágta és szépen behúztam a csónakba. Remegő lábbal siettem vissza a többiekhez mikor odaértem a helyre kérdezték, hogy mi volt. Mondom egy kapásom volt, erre ők:

– És?

– Itt van a csónakban.

Nem is tudták először mit mondjanak. Gyorsan megmértük, hogy milyen hosszú és mehetett vissza, nehogy baja legyen egy ilyen szép halnak. 170 cm volt pontosan, súlyát 50 kg körül saccoltuk. Elég vaskos volt. Mérés után pár fotó és visszaengedtük az élőhelyére, hátha másnak még ugyanilyen nagy élményt fog okozni, mint nekem.

Köszönöm életem halát, Körös!
(Kovács István)

Fotó: Gerilla Peca / facebook
Fotó: Gerilla Peca / facebook
Fotó: Gerilla Peca / facebook
Megosztás:

Címke: , , ,