Such András neve nem ismeretlen a Békés megyei harcsahorgászok körében. Évtizedek óta szenvedélyesen horgászik vizeink legnagyobbra növő ragadozóhalára, de ilyen kivételes termetű példánnyal még nem volt dolga. Egészen mostanáig.
Az irdatlan méretű óriást a harcsahorgászok európai „Mekkájában”, az olaszországi Pó-folyó térségében sikerült horogra csalnia a közelmúltban. A félelmetes termetű, két és fél méter testhosszúságú, száz kilogrammnál is súlyosabb „nagybajszú” fogásának körülményeiről így számolt be a szerencsés – és nyilvánvalóan sokat tapasztalt – horgász:
„Két barátommal, Varga Gáborral és Lászik Szilárddal mentem ki horgászni a Póra. Elég rossz körülmények, gyors és áradó víz fogadott bennünket, ami sajnos ki is tartott, míg ott voltunk. A kapitális harcsát sötétedés előtt sikerült kapásra bírni kuttyogatva, nadállyal csalizva. Nagyon erős ellenfél volt, a horgászfelszerelés minden része recsegett-ropogott és fél óra brutálisan kemény fárasztás után láttuk csak meg először. Mintegy 45-50 perc után sikerült kifárasztanom annyira, hogy megkíséreljem csónakba emelni. Egyharmadáig sikerült, utána már csak közös erővel, Lászik Szilárd társam segítségével ment tovább.
Mire a gyönyörű harcsa csónakba került, erősen ránk sötétedet. Gyorsan megmértük a hosszát és valójában akkor szembesültünk vele, milyen hatalmas példányt sikerült fogni: a hal teljes hosszúságában 255 centiméternek bizonyult.
Ő is meg én is nagyon el voltunk fáradva, nem lett volna szerencsés este elengedni, így kíméletesen pórázra tettük. Reggelre visszanyerte az erejét és egy gyors fotózás és mérlegelés után szabadon engedhettük.
Speciális mérőzsákom és 200 kilogrammig mérő digitális mérlegem van, így inkább csak a nagy súly felemelése okozott problémát, de hárman sikerült megoldani. A mérleg mutatója 102-104 kiló közt ingadozott, nagyon örültünk, hiszen egyértelműen túl voltunk a mázsán.
A harcsán, a párja által okozott horzsolások, harapások, a mellúszóján pedig „fogásnyom” látszott, ami egyértelművé tette, hogy túl volt az íváson. Ez egyébként jól látszott a vélelmezhetően nőstény állat hasán.
A fotózás végeztével az óriás szépen elúszott. Sokan kérdezték, miért nem hoztuk haza? Nem mondom, hogy egy-két kisebbet itthon nem viszek el konyhára, de az ilyen gyönyörű halnak már csak a korát tisztelve is jár a kímélet. Az ekkora példányokat mindenkinek vissza kellene engednie, hiszen ez a hal hasonló korú lehetett mint én, az pedig harcsában már szép!”
Such András egyébként Békés megye vizein is rendszeresen horgászik a kedvenc halára. Ilyen gigászi egyedekkel ugyan még nem találkozott itt, de miden évben vannak szép fogásai. Tavaly nyáron a Kettős-Körös felsővízén, a békési duzzasztó felett egy harminckilós példányt sikerült fognia. A békéscsabai Fás-tavon hagyományosan megrendezésre kerülő harcsafogó versenyeken is évről-évre részt vesz, csapattársaival eddig kilenc alkalommal lettek elsők, háromszor pedig harmadik helyezést értek el. Elmondása szerint természetesen az idei megmérettetésen is ott lesz, ahol talán a tizedik győzelem is összejöhet.
