– Amióta ismerlek, azt látom, hogy életed, s halálod ez a sport: a kicsikkel sportorvoshoz jársz, edzősködsz, olykor segédedző vagy egy meccsen, illetve a felnőtt csapatot is izmosítod. Mikor kezdődött a pólószerelem?
– Úgy hétéves koromban, hirtelen hamar megnyúltam, s teli voltam energiával, mint minden srác. Egy vasárnapi ebéd során a család úgy döntött, hogy a vízilabda jó lehet nekem, és hétfőn már le is vittek a Margitszigetre, a KSI uszodájába.
– Tudtál már úszni?
– Mellen egy kicsit. Ám az első edzésen Lakicsi Ili néninél – akinél nagyon sok olimpikon nevelkedett, többek között Benedek Tibor, Steinmetz Barna, Vári Attila –, egyből pillangóval kezdtem… Odafele kiittam a medencét, visszafelé már próbáltam arra utaló mozdulatsorokat produkálni.
– Ráadásul az a legnehezebb.
– Nem volt más választásom. De akkoriban még más volt a képzés, a nevelés.
– Ma már simogatja minden edző a gyerekeket.
– Manapság a szülők minden téren „túlvattázzák” őket: ha hideg van, ha esik, ha fáradtak, nem mindig hozzák el őket. Ellenben mi még télen-nyáron, nyitott medencében úsztunk, miközben az immunrendszerünk úgy megerősödött, hogy sosem voltunk betegek. Ráadásul havonta megettünk fél kiló homokot vagy rozsdás szögbe léptünk, mégis felnőttünk valahogy.
.jpg "200125polo_(2)")
– Meddig úsztál?
– A KSI-ben felmenőrendszerben működik a vízilabdaműhely: két és fél évig, minden délután csak úsztunk, és csak vasárnap reggel láttunk labdát, majd egyre többet. De még most is azokból az alapokból élek. Azonfelül kiváltság volt a KSI-be járni; a klub vízilabdaszakosztályát Hesz Máté nagypapája, Gyarmati Dezső alapította 1963-ban. Például a 2000-es sydney-i olimpián, a 13 tagú bajnokcsapatból, heten is a KSI-ből indultak.
– A sportolókat cinikusan izomagynak hívják, miközben a pólósoknál van szinte az egy négyzetméterre jutó legtöbb diplomás.
– Talán, mert korábban nem volt sok pénz a vízilabdában, de még a kétezres években sem, amikor sikert-sikerre halmozott a sport. De a belefektetett munka – sikeresség és anyagi megbecsültség – tekintetében még mindig fordított az arány más látvány-csapatsportágakhoz képest. Ebből adódóan tisztában volt vele mindenki, hogy csak a sportpályafutásából nem fog tudni megélni. Mindenki tanult és/vagy dolgozott a sport mellett. Ráadásul ciki is volt nem továbbtanulni.
– A Facebook árulkodó felület: láttam egy képet, hogy a Szabadság, szerelem című mozi stábjával le vagy fotózva.
– A filmet 2006 októberében mutatták be, amit az 1956-os forradalom 50 éves évfordulójára készítettek. 2006-ban a Neptun színeiben játszottam az OB1-ben, és valamikor év elején, az akkori legendás összetételű Honvéd ellen játszottunk, akiket egyebek mellett Kiss Gergő, Benedek Tibor, Bárány Attila és Molnár Tamás is erősített. Majd a meccs után Benedek Tibi odajött hozzám, és azt kérdezte, hogy nincs-e kedvem szerepelni egy vízilabdás filmben.
– És volt! Kinek a dublőre voltál?
– Kolovratnik Krisztiánnak, míg Molnár Tomi Csányi Sanyinak. Jókat nevettünk: mert, noha Fodor Rajmundtól és Benedek Tibitől a színészek kaptak egy gyorstalpalót, de sokszor asztalon, sámlin vagy széken álltak a vízben. Addig az volt a legnagyobb költségvetésű hazai film, ráadásul a póló is nagy szerepet kapott benne: Csányi Sanyival, Fenyő Ivánnal, Dobó Katával.
– Katával két év múlva jöhettél volna Csabára.
– Ez így utólag jól hangzik, így keletkeznek a legendák. Igen, hallottam, hogy ő is élt itt egy darabig. De én akkor még nagyon fiatal, 21 éves voltam, csak néhány forgatási napon és a stáb bulikban futottunk össze.
– De egy bő évtized után csak idejöttél… Miért éppen Békéscsaba?
– A csabai származású és nevelésű Nagy Sándor hét évig volt az YBL-ben csapattársam és nagyon jó barátom is lett. Egy időben valahogy mindig úgy hozta a bajnoki soroslás, hogy amikor itt játszottunk, épp akkor zajlott a Kolbászfesztivál. Sanyi pedig mindig meghívott minket az ezzel kapcsolatos kulturált szabadidős programra. Majd 2017 nyarán két hónapig az YBL beugró felnőtt edzője voltam, a szezon végén egy kávézás közben pedig Sanyi megemlítette, hogy a Békéscsaba vezetőedzőt keres. Mire azt mondtam neki, hogy engem komolyan érdekelne. Sikerült, és úgy gondolom, jó döntés volt, mert rengeteget tapasztaltam, fejlődtem ez idő alatt.
(Közben Kristóf megadja az email-címét, amelyben benne van a 9-es szám is.)
– Gondolom, 9-es voltál.
– És milyen kicsi a világ! A játékos példaképem Fodor Rajmund volt, így anno gyerekként miatta választottam a 9-est. Majd a Szabadság, szerelem forgatása alatt barátságot kötöttünk; azt követően két éve én javasoltam, hogy Ádámot, az öccsét hívjuk el Szegedről a csabai utánpótlásba dolgozni.
– Most pedig te csomagolsz. Miért?
– Összetett a történet… az elmúlt években folyamatosan olyan jellegű falakba ütköztem, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, vagy milyen évtizedes, amúgy rossz szokásokon nem lehet változtatni, illetve abba, hogy „jól van az úgy, ahogy van”… Ez a gondolkodás pedig nagyon távol áll tőlem. Szeretek és úgy gondolom, hogy bírok is keményen dolgozni, mert ebben hiszek. Éppen ezért kifejezetten büszke vagyok arra, hogy az elmúlt három évben itt elvégzett, békéscsabai munkámnak köszönhetően többek között a pécsiek ajánlata is megtalált.
– Nem is próbáltak marasztalni?
– Alapvetően rám bízták a döntést, ahogy a korábbi években mindig. Nem is igazán sok emberrel osztottam meg ezeket a híreket, karantén is volt. Komoly hiányérzettel, de mégis tiszta lelkiismerettel megyek el. Az elmúlt három szezonban, amit tudtam, bírtam – sokszor erőn és hatáskörön felül is – becsületesen megtettem. Vagy amire a kapcsolatrendszerem révén lehetőségem volt azt mindig a klub gyarapodása, fejlődése érdekében mozgósítottam.
– Pécsen milyen pozíciót fogsz betölteni?
– A serdülő és ifjúsági korosztály vezetőedzője, és emellett az OB1-es csapat másodedzője leszek, ami azt jelenti, hogy talán kevesebb lesz a bürokratikus, és több a szakmai feladatom, ami által tovább fejlődhetek és tanulhatok.
– Benne van a pakliban, hogy esetleg néhány év múlva visszajössz?
– Látogatóba szerintem hamarabb is, mert nagyon megszerettem a várost és az itt élő emberek által képviselt közvetlen, barátságos hangulatot. És James Bond óta azt is tudjuk hogy, soha ne mondd, hogy soha!
