– A Viharsarki Erőműhely Sport Egyesület idén januárban alakult – mondja telefonos megkeresésünkre Gyebnár György, az egyesület elnöke. – Húsz regisztrált versenyzőnk van, és közel ötven taggal – kétegyházi és csorvási sportolókkal kiegészülve – működünk.
Szombaton szolnoki, szegedi és budapesti versenyzőkkel közösen egy nyílt edzést rendeznek, amely tulajdonképpen egy szintfelmérőnek is betudható. Hozzáfűzi, egyesületük nevében az erőműhely szó egyebek mellett más fizikai sportra – erőemelés, testépítés – is utal.
Gyebnár Gyuri akcióban
Ebből kifolyólag megemlítem, egy kocsmai szkanderben nem mindig a nagyobb izomzatú harcos nyer. Hiszen számtalan esetben az inasabb srác lenyomja a nagyobb darab ellenfelét. (Amikor a hőskorban Ricse-Edda közös koncertek voltak, egyes hangtechnikusi beszámolók szerint a vékonyabb Nagy Feró többször is legyőzte a látszólag erősebb testalkatú Pataky Attilát.)
– Ez valóban így van – válaszolja –, két azonos képességű versenyzőnél azonban már számít a tömeg és a technika. Ráadásul nem oldalfele nyomunk, hanem hátrafele húzunk, konkrétan az oldalunkra áthúzzuk az embert. Ha elég nehéz a másik, akkor nyilván nehezebb áthúzni.
És ha már kocsmáról beszélünk, a szkander tulajdonképpen a bunyó prevenciója. Ugyanis ebben a sportban általában nem törik be a másik orra, kivéve, ha az egyik játékos csal, mert akkor nem kizárt, hogy a vesztes a fejére hajlítja a sörös korsót.
– Mi állva szkanderezünk, és így sokkal több lehetőségünk van, mint amikor egy kocsmaasztalon egymásnak feszül két játékos – folytatja. – Nem mellesleg az első edzés után szinte egytől-egyig mindenki azt mondja, nem is gondolta volna, hogy ez a sport mennyire bonyolult. Egyedül, a rossz technikánk által az orsócsontunk törhet, de ha a kézfejed magad előtt van, akkor nem történhet baj.
(Címlapképünkön: a csorvási Nagy Dávid, aki élete első versenyén, a március 29-ei ob-n 3. lett.)
