Vasas András madarász 16 éve egy jó hónapot töltött az afrikai országban. A "miért éppen Uganda?" kérdésemre elmondja:
– Mindig is érdekelt Uganda természetvilága, amely olyan speciális helyzetben van a szomszédaival szemben, hogy a két főemlősét, a gorillát és a csimpánzt ott a legegyszerűbb megtekinteni. Kutatók irányításán keresztül, vezetett túrák keretében.
Hozzáfűzi, Dian Fossey, a Gorillák a ködben című könyv szerzője volt az első, aki Ruandában kapcsolatot teremtett az emberszabású majmokkal. Dian jó fél évig miden nap közéjük ment, és a gorillák nemhogy elmenekültek volna előle, hanem befogadták a csapatba. A kutatók ezt a projektet „átvitték” Ugandába is.
– Meglehetősen hosszú, meredek hegyi utakon jutottunk el hozzájuk – folytatja. – Olyan szerencsés voltam, hogy egy jó másfél órán keresztül figyelhettem egy családot. Általában nem lehetett megérinteni őket, ha viszont az egyik úgy gondolta, hogy odamegy hozzád, akkor odament, hiszen mégiscsak ő volt otthon. Teljesen hozzá vannak szoktatva az emberekhez.
Előadása másik etapja a rettentően mókás papucscsőrű gólyákról szólt. Elmondja, unikális madárfajról van szó, ugyanis semmilyen családba nem tartoznak. Példaként megemlíti, a cinege családjába Magyarországon 8, az EU-ban 12 faj tartozik. Elmondása szerint a kutatók még ma is bizonytalanok abban, hogy a gólyák családjához vagy a gödények családjába sorolhatók.
– Aránylag kis területi elterjedésű, édesvizű mocsaraiban élő veszélyeztetett faj – teszi hozzá. – 3000-5000 él belőlük a világon; teljesen magányos madár.
Andrásék egy kompakt gépet vittek a túrára. Rafináltan, távcsőn keresztül fotóztak, ugyan nem volt valami profi megoldás, de ismét bizonyította a magyar leleményességet, miképp lehet kispénzből nagy ötleteket megvalósítani.
