A gazdasági növekedés a biológiai sokféleség csökkenésének elsődleges katalizátora. Az elmúlt ötven évben a globális gazdaság negyvenszeresére duzzadt, miközben a vadon élő fajok 68%-kal csökkentek.
Amikor az érett, idős erdőket kiirtják, hogy farmokat (mint Nyugat-Afrikában), ültetvényeket (mint Malajziában) vagy legelőket (mint Brazíliában) hozzanak létre, a vadon élő fajok új élőhelyekre költöznek, és olyan fajokkal kerülnek kapcsolatba, amelyekkel normális esetben nem találkoznak, és amelyek így fertőző betegségeket terjeszthetnek.
2021 szeptemberéig közel 220 millió ember fertőződött meg a koronavírus-járványban. A pandémia lesújtott a világ gazdaságára is, 2020-ban a világkereskedelem 32%-kal esett vissza és 120 millióval gyarapodott a mélyszegénységben élők száma. A kormányok által bevezetett intézkedések „véletlen” pozitív hatásokkal jártak a környezetünkre. Kína például 20-30% közötti légszennyezés-csökkenést ért el, Róma, Milánó és Madrid körülbelül 45% -os javulást tapasztalt a légszennyezettség terén. Az éves CO2-kibocsátás nem csak soha nem látott ütemben zuhan, de a tavalyi csökkenés is a legnagyobbnak számított az elmúlt ötven év óta.
A világjárvány elmúlt két éve hozott valami újat az emberek értékítéletében is. Miközben bezárkóztunk és vártuk a szabadulást, elkezdtünk foglalkozni a saját környezetünkkel. Egyrészt több idő jutott családtagjainkra, figyeltünk rokonainkra és beszélgettünk az ismerőseinkkel. Kiderült, hogy milyen előnyökkel jár kis üzletekben vásárolni és helyi termékeket fogyasztani. Olyan addig állandónak vélt javaink értékelődtek fel, mint a természeti környezet. A házunk előtti fasor, a bányatavak, a parkerdő. Szerettünk kijárni a természetbe.
Egészségünk és jó közérzetünk megőrzésének egyik legjobb formája a természetjárás. Ezért fontos a városkörnyéki zöldterületek és a közegészségügyi infrastruktúra fejlesztése, különösen a COVID-19 világjárvány idején. Hosszabb távon a zöldebb városok a fenntartható jövő garanciái lesznek, a városlakók kedvelt találkozó helyei nem a zsúfolt plázák, hanem a természetes környezet lesz. Békéscsabán is tapasztaltuk, hogy emberek százai mozdultak ki a természetbe ősszel makkot gyűjteni és magoncokat menteni, tavasszal fát ültetni, nyáron locsolni és védeni. A közösségi élmények során új ismeretségek, barátságok szövődtek és kiderült, hogy van közös akarat is. Ez pedig értékeink védelme. Nem csak a természeti, de az emberi is.
Most, hogy ismét kinyílt a világ, ne felejtsük el ezeket az értékeket. Gondozzuk, ápoljuk őket továbbra is. Nem csak nekünk, de az utánunk jövőknek is szükségük lesz rájuk.
Mi így gondolkodunk globálisan és ápolunk lokálisan.
Dr. Duray Balázs
