A gyulai városháza dísztermében megrendezett konferencia nemcsak a tisztes megemlékezésnek adott otthont, hanem a legfrissebb levéltári kutatási is.
Objektív történetírás és új források a levéltárban
A rendezvény fő szervezője a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára. Az intézmény igazgatója, Sáfár Gyula az esemény előtt azt hangsúlyozta, hogy bár sokáig nem lehetett nyíltan beszélni a történtekről, ma már a történelem tudománya a tényekkel és tárgyilagossággal közelíti meg a korszakot.
– A megyei periratokat kutatom rendszeresen. Azokból kiderül, hogy a bíráknak nem az igazság feltárása volt a megtorlás során a célja, hanem annak a prekoncepciónak az igazolása, hogy ez egy ellenforradalom volt. Úgyhogy szerintem nem árt, hogy így 70 év után is egy ilyen konszenzus szülessen, mi is volt 1956. Fontos, hogy ez méltó helyre kerüljön a nemzeti emlékezetben – mondta a levéltár igazgatója.
Sáfár Gyula rávilágított egy paradox helyzetre is: míg magáról a forradalomról viszonylag kevés forrás maradt fenn, a megtorlás iratai hatalmas mennyiségben állnak rendelkezésre. Megyei szinten folyamatosan átnézés alatt állnak ezek az iratok, így továbbra is bukkannak elő új dokumentumok, amelyek árnyalják a korszakról alkotott képünket.
'56 mint identitáspolitikai kérdés és a társadalmi önszerveződés ereje
A konferencia felkért előadói között szerepelt Valuch Tibor, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történeti Intézetének egyetemi tanára is, aki az emlékezetpolitika és a társadalmi változások összefüggéseiről beszélt. Kiemelte, hogy 70 év elteltével már nem csupán a történtek rekonstruálása a cél – hiszen 1956 Magyarország egyik legjobban dokumentált története –, hanem annak vizsgálata, hogy mit adott a forradalom a magyar társadalomnak.
– Az a társadalmi szerveződés, az önszerveződésnek a gyakorlata, amiben egy olyan kivételes pillanata volt a magyar társadalom 20. századi történetének, ami a mai napig érvényes, hogy miként változik meg a világ egyik napról a másikra – hangsúlyozta a történész.
A professzor szerint a szabadságnak megvan az a különleges társadalmi szervezőereje, amely egyetlen pillanat alatt képes elsöpörni a megfélemlítésre alapuló közömbösséget. Mint fogalmazott, 1956 legszebb üzenete ma is az összetartásról szól: „hogyan fogjunk össze, és hogyan lehet közösen föllépni a közjó érdekében mindenféle egyéni érdekek nélkül.”
Gazdag program a városháza dísztermében
A november 4-ei konferencia dr. Görgényi Ernőnek, Gyula város polgármesterének köszöntőjével indult, majd a szakmai előadások következtek. A nap folyamán szó esett a vidéki társadalomról és a magyarországi forradalomról (Valuch Tibor), a bükki partizánok legendájáról vagy valóságáról (Kis József), a megtorlás első hullámáról Békés megyében (Erdész Ádám nyugalmazott igazgató), az 1956-os Békés megyei perekről (Sáfár Gyula), a pedagógusok elleni megtorlásokról (Bódán Zsolt), valamint a Munkásőrség felállításáról és működéséről (Csík Ádám Lajos). A rendezvény levezető elnöke Vajda Tamás, a Tessedik Sámuel Múzeum igazgatója volt.
Galéria
