A forradalom és szabadságharc legfontosabb fordulópontjait, a fegyveres harcokat és a politikai döntéseket a legtöbbször fővárosi fókusszal szokás felidézni. A Munkácsy Mihály Múzeum legújabb időszaki kiállítása ugyanakkor arra vállalkozik, hogy a Békés megyei és békéscsabai történéseket, a helyi küzdelmeket és az egyéni tragédiákat mutassa be a nagyközönségnek.
Hol döntöttek, hol emeltek – A helyi történelem pikantériája
– A legfontosabb célunk az emlékezés, és azon történetek bemutatása, amelyek itt helyben zajlottak – hangsúlyozta dr. Bácsmegi Gábor, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója. – A köztudatban élő események zöme budapesti központú: a lövöldözések, a kormányalakítás vagy a pártház ostroma mind a fővároshoz kötődnek. Ugyanakkor minden településnek megvan a maga helyi története.
Az igazgató egy szimbolikus párhuzammal világított rá a helyi események egyediségére:
– Míg Budapesten ledöntötték a Sztálin-szobrot, addig Békéscsabán a helyiek vissza akarták emelni az első világháborús emlékművet. Ott döntöttek, itt emelni szerettek volna – ez adja meg a csabai 56-os eseménysor sajátos pikantériáját.
Dr. Bácsmegi Gábor hozzátette, a kiállított tárgyak között rengeteg a személyes szál. A térség sajátosságaiból adódóan a múzeum kiemelten foglalkozik a kuláküldözés áldozataival is. Békés megyében rendkívül sok családot érintett a megtorlás és a megbélyegzés, a kiállítás pedig emléket állít az ártatlanul meghurcoltaknak és áldozatoknak is.
MÁV-sín és múzeumpedagógia: A múlt, ami megszólít
A tárlatkoncepció nem a véletlen műve, hanem tudatos gyűjteményi és szakmai építkezés eredménye. Kovács Márta történész-muzeológus, a kiállítás kurátora elmondta: a múzeum gazdag '56-os anyaga kiváló alapot biztosított a rendezéshez, ám a látványvilág megteremtéséhez különleges támogatásra is szükség volt.
– A MÁV segítségével sikerült beszereznünk a csarnokban látható vasúti sínt és a több száz kilós beton-talpfákat, amelyek hűen illusztrálják a korszak történelmi eseményeit – mutatott rá a kurátor. A látogatók a forradalom előzményeit bemutató dokumentumok mellett többek között Féja Géza hagyatékát és számos egykorú használati tárgyat is megtekinthetnek.
Kovács Márta kiemelte, hogy a kiállításnak határozott oktatási célja van.
– Sokan nem tudják, pontosan mi és hol történt 56-ban Békéscsabán. Múzeumpedagógiai szempontból kiemelten fontos számunkra a diákok megszólítása. Minden évben szervezek 56-os várostörténeti sétákat, ezt a munkát egészíti ki tökéletesen a kiállítás: a korabeli tárgyak vizuálisan sokkal közelebb hozzák a fiatalokhoz a történelmet, kiegészítve az iskolai tananyagot. A legfőbb célom, hogy felhívjam a figyelmet: soha többé nem szabad ilyen tragédiáknak megtörténnie.
A tehetetlenség emléke: „Éreztem, hogy üvöltenék, de nem jön ki hang a torkomon”
A megnyitón jelenlévő szemtanúk megszólalása tette igazán megrázóvá és személyessé a megemlékezést. Vánsza Pál, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) Békés megyei elnöke felidézte azt a napot, amikor 14 és fél éves korában – a felnőttek közé besurranva – bejutott a városháza nagytermébe, ahol Mány Erzsébet és társai pere zajlott.
– A tömeggel sikerült felosonnom a nagyterembe, és a kaputól alig két méterre álltam, amikor elvezették a vádlottakat. Ott láttam életemben először és utoljára Mány Erzsébetet – emlékezett vissza Vánsza Pál, aki a halálos ítélet kihirdetésének pillanatát sokkszerű élményként őrzi.
– Összeomlott előttem minden. Hogy lehet egy ilyen fiatal lányt kivégezni? A mai napig érzem azt a tehetetlenséget, amikor az ember üvöltene az igazságtalanság ellen, de nem jön ki hang a torkán. Borzalmas érzés, amit a mai napig hordozok magamban – emelte ki az események szemtanúja.
A kiállítás nemcsak mementóként szolgál, hanem hídként is a generációk között: a személyes tárgyak, az archív dokumentumok és az élő emlékezet segítségével biztosítja, hogy az 1956-os békéscsabai hősök és áldozatok története a hetvenedik évfordulón se merüljön feledésbe.
A kiállítás a Munkácsy Mihály Múzeum Pátkai Ervin Termében tekinthető meg 2027. január 31-ig.
Galéria
