Például Fekete „Cipzáros” Laci békéscsabai diszkóshoz azzal a trendi kérdéssel fordultam: gondolkodott-e az online-diszkózásban? Mire ő: „Nem!”. Ám mire a címűnkben szereplő mondatnál egy kicsit bővebb magyarázatot kapnánk, álljon itt Laci névjegye. (Ha nincs koronavírus, akkor a civilszektorban többnyire női szoknyák rossz cipzárjait javítja a Kinizsi utcai rövidáru-kisboltjában.)
Laci a ’70-’80 években a környék egyik legnagyobb diszkósa volt. Többek között Medgyesen, Magyarbánhegyesen, Kaszaperen, továbbá Csabán olykor a Rózsafában, Fehér Galambban, de főleg a legendás Télikertben tolta a fekete korongokat. Az utóbbiban megesett, hogy akár 600-700 fiatal is lejtett a murijaira.
Majdan 1994-ben végleg (végleg?) a szögre akasztotta a lejátszót; majd 2013 elején blöffölt egyet a Facebookon, hogy „Az év végén visszatérek!”. Ekkor több százan ráírtak, hogy hol/mikor? És nem volt mese… Manapság már laptopról szállítja a retrózenét. Egyszer mesélte, amikor a bakelit/vinyl-korszakban valaki meglökte a pultot, a másfél grammos tű akkorát ugrott, hogy néha egy gyors nótából egy smárolós, lassú lett.”
Élete során többször is nehezményezte, hogy a lemezlovasoknak sajnos jár a veszélyességi pótlék, miközben elmondása szerint a csajozás komoly munkahelyi ártalom.
– Online-diszkózól? Vagy mit csinálsz?
– Nem. Itthon vagyok.
– Szóval ma trendi, hogy sokan online-nyomják a show-t. Nem is gondolkodtál élő műsorban?
– Nem! Mivel az online-formának semmi értelme, hiszen egyrészt minden letölthető; illetve a diszkóban kontakt kell a közönséggel. Az csak úgy működik, ha jön a visszajelzés, amely engem doppingol, amelyből tudom, hogy mi legyen a következő nóta.
– Akkor nincs mit tenni, kivárjuk…
– Ráadásul egy furcsa helyzetben vagyunk: a feleségem 64, én 65 vagyok, és nem tudunk együtt vásárolni.
– Odamentek egy bolthoz 8.45-kor vagy 12.45-kor, és váltjátok egymást.
– Nem egyszerű: ma reggel 9 előtt ő bemenet egy nagy üzletbe, hogy az automatából pénzt vegyen ki, addig én kint vártam a kocsiban, majd elvittük az autót szerelőhöz, azt követően már csak én tudtam vásárolni, mert az asszonyt már nem engedték be az ABC-be.
***
„És mivel foglalkozik a diszkós manapság?” – de ezt már ő kérdezi az otthonukban. Majd meg is válaszolja: „A gyerekem megrendelésére nekiálltam saslikot készíteni, mert már rég csináltam neki.”
Továbbá mesél Lótojásról (is), aki a Télikertben dolgozott. Szegény Lótojás nem ismerte a számokat. S ha egyben megkapta fizetését, a családja mindig elvette tőle… Így apránként kérte a munkáltatójától.
„Főnök, adj egy pirosat!” – mondta többször is a góréjának.
(A békeidőkben a piros a százas, a barna az ötvenes, a kék a húszas és a zöld a tízes bankó volt.)
