Fejezetek Békéscsaba történetéből: Honvédek és nemzetőrök a szabadságharcban

A március 15-én, Pesten kitört forradalomról a megyében először Szarvas népe szerzett tudomást. A Pest-Arad közti postakocsijárat kísérője és az utasok ugyanis a március 17-ről 18-ra virradó éjjel hozták le a 12 pont nyomtatott példányait, és az utasok meséltek először a pesti eseményekről. A szarvasi főszolgabíró még aznap, 18-án értesítette a vármegyei központot Gyulán.

Csabán Haan Lajos evangélikus lelkész 17-én már szintén értesült a dologról, méghozzá az általa járatott újság révén. A város azonban hivatalosan csak 19-én szerzett tudomást mindenről, ugyanis ekkor tért haza két csabai polgár, akik részt is vettek a pesti eseményekben. Ugyanekkor megalakult Csabán a nemzetőrség is. Az első, aki puskával a kezében nemzetőrként szolgálatot teljesítve járőrözött a városháza előtt, az Szinovicz Lajos jegyző volt.

Március 21-én tartottak Csabán, a városházán népgyűlést, amelyen beszámoltak arról, hogy Batthyány Lajost nevezte ki miniszterelnöknek V. Ferdinánd (1835-1848), de a 12 pontot is felolvasták. Az alispán rendkívüli közgyűlést hívott össze ugyanekkor Gyulára. A küldöttek este, a Csabai Casinóban tartott banketten vettek részt. Itt mutatta be Omaszta Zsigmond, a csabai képviselőtestület elnöke a „Nemzeti dal” általa megzenésített változatát, ami osztatlan tetszést aratott.

Március 22-én a gyulai rendkívüli közgyűlésen mondták ki, hogy Békés vármegye csatlakozik a forradalomhoz, és hogy a nemzetőrséget itt is megalakítják. Az áprilisi törvényeket május 3-án hirdették ki, ugyancsak népközgyűlésen, Gyulán a vármegyeházán. A törvények teljes szövegét felolvasták. Ugyancsak itt és ekkor iktatták be a vármegye új főispánját, báró Wenckheim Bélát.

Hamarosan mozgósították a nemzetőrséget, Csabán először 1848. június 29-én. 1848. május-júniusában ugyanis a Bácskában és a Temesközben, valamint a katonai határőrvidéken szerb fegyveres mozgalom bontakozott ki. Az egész megyéből mintegy 3000 fő újoncot hívtak be, köztük a csabaiakat is, és Nagybecskerekre vezényelték őket. Szolgálati idejük július 12-étől augusztus 24-éig tartott, s utána újabb 3000-et kellett indítani. Elkísérte őket a városból Brószman Dániel és Haan Lajos lelkész, valamint Csorba Mihály és Novák Dániel tanítók. Mindkét csapat sértetlenül tért vissza.

Végül a megye elérte, hogy önkéntes nemzetőröket toborozzanak, az Arad környéki hadműveletekben már ők vettek részt. A csabai városi lakosok a harcok támogatására önként adtak pénzt, aranyneműt, gabonát, de a katonák elszállásolásában, szállításában is segédkeztek. Amikor pedig a szabadságharc ügye már elveszett, akkor a Gyulán állomásozó orosz hadseregnek szállították az ellátmányt, állati takarmány, kenyér, hús, bor és pálinka formájában.

Miután 1849-ben Ferenc József osztrák császár (1848-1916) katonai segítséget kért I. Miklós orosz cártól (1825-1855) a szabadságharc leveréséhez, az osztrák-orosz egyesült seregek elől a megyeszékhely folyamatosan költözni kényszerült, így augusztus 13-án már Gyomán volt megtalálható. Itt értesült a vármegye vezetése arról, hogy augusztus 11-én Kossuth Lajos kormányzóelnök lemondott, és a legfőbb katonai és polgári hatalmat Görgei Artúr tábornoknak adta át. Ő és haditanácsa belátták, hogy a harcot tovább folytatni értelmetlen, ezért augusztus 13-án a Világoshoz közeli szöllősi síkon katonáival letették a fegyvert, és orosz hadifogságba kerültek.

A hadifoglyokat az oroszok Gyulára szállították 19-én, hogy onnan más helységekbe kísérjék, és ott álljanak hadbíróság elé. Amikor augusztus 22-én megérkeztek az osztrák katonák, hogy átvegyék a magyar hadifoglyokat az oroszoktól, döbbenettel látták, hogy az őrmesteri rangon felüli tisztek még viselik a kardjaikat, pisztolyaikat, mivel azt a fegyverletételkor megtarthatták. Így került sor a Wenckheim-kastély előtti téren, Gyulán a magyar hadifoglyok teljes lefegyverzésére, s innen is indultak tovább augusztus 24-én Arad felé, hogy ott osztrák hadbíróság előtt feleljenek tetteikért.

Szalay Ágnes