A jobb életkörülmények reményében 1723-ig 213 család, majd átlagosan évi negyven szlovák család érkezett, közülük többen végleg megtelepedtek a községben. 1720-as évek végére Csabát már csaknem teljes egészében szlovákok lakták. Nagyon fontos volt számukra, hogy a földesúr elismerte szabad költözködésű jobbágyi jogállásukat és hogy a szolgáltatásokat, mint taxások egy összegben fizethették. Lényeges volt a beköltözők részére az is, hogy engedélyezték nekik a szabad vallásgyakorlatot, így 1717-re már kisméretű, paticsfalú, nádból készült, sárral tapasztott templomot is építettek. Kezdetben az evangélikus szlovákok és az uradalom tisztjei is mindent megtettek, hogy megakadályozzák a más vallásúak betelepülését, végül ez mégsem sikerült. 1746-ra már 41 római katolikus szlovákot tartottak nyilván.
A község igazgatási szervezeteit is hamar kialakították, 1717-ben az első bíró Bánszki György lett. 1720-ban már saját pecséttel is rendelkezett Csaba. A pecsétnyomón megtalálható volt a lépő kétfarkú oroszlán alatta a hallal, ami a mai címerben is szerepel. A főbírót mindig a legvagyonosabb jobbágyok közül választotta a falu. Helyettese a törvénybíró volt, munkájukat tíz esküdt segítette. A község 1748-tól járási székhely lett, ezért a mai Kossuth téren felépítettek egy szolgabírói lakot.
A beköltözést követő évtizedekben a lakosság megélhetését elsősorban az állattartás jelentette Az ártereken télen és nyár közepén, az ármentes területeken pedig az év többi részében állt rendelkezésre jó legelő, ami lehetővé tette a rideg és félrideg állattartást. A hízott marha jelentette ekkor a parasztság legfontosabb bevételi forrását, de juhot, sertést, ökröt és lovat is tenyésztettek. Az újratelepülést követő időszakban a földművelés kizárólag a lakosság ellátására és az adók megfizetésére szorítkozott. Mindenki annyi területet művelt meg a határból, amennyit igaereje alapján képes volt.
A legtöbb mesterember csak télen, vagy alkalmilag foglalkozott iparos munkákkal. 1733-ban a község tulajdonában három ipari létesítmény, a serfőző, a mészárszék és a malom működött. A csabai vevőket sokáig a gyulai iparosok látták el. Nehezen alakult ki a kereskedőréteg is. Vásárt sokáig nem tarthattak a községben.
A falu lakossága szépen növekedett, míg 1786-ban 959 telkes jobbágy, 94 házas zsellér, 561 házatlan zsellér fizette az adót és a szolgáltatásokat, addig a népességszám a századforduló előtt elérte a tízezer főt, majd 1847-re meghaladta a 22 ezret. Így Csaba mezővárossá nyilvánítása előtt évtizedekig Magyarország, vagy talán egész Európa legnagyobb falva lett.
Kezdetben házaikat a természet adta anyagokból, főleg nádból – paticsfal- készíthették, az utcák rövidek és görbék voltak, mert az építők igyekeztek kikerülni a vizesebb részeket. A lakóházak számára is próbálták megtalálni a szárazabb területeket. Fokozatosan tértek át a tartósabb anyagok használatára, így a belterületen kialakult a vályogfalú, náddal fedett simléderes ház, melynek legjellemzőbb része az utcára benyúló félköríves sipkás tornác volt. A melléképületek, összezsúfolt házak állandó tűzveszélyt jelentettek. Az utcákon sáros időben ajánlatos volt hosszú szárú csizmában járni ugyanis járda nem volt, legfeljebb a központban deszkapalló. Ekkor még a középületek is vályogból épültek, így a tanácsháza és a papi lakások is.
Az itt élők nagy gondot fordítottak a gyermekeik iskoláztatására is. Az első evangélikus iskola 1718-ban kezdte meg működését, amit hamarosan továbbiak követtek. A katolikusok pedig 1756-ban indították első iskolájukat.
A 18. század végére a növénytermesztés egyre nagyobb szerepet kapott az állattartás mellett, hiszen a hadiszállítók jó áron vásárolták fel a kiváló minőségű csabai búzát, lisztet. A termékek értékesítését azonban akadályozták a rossz közlekedési viszonyok, a sáros utak. Próbálták a szállítást vízi úton megoldani. 1772-ben hatalmas földmunkához fogtak, amelynek eredményeként 14 km hosszúságban elkészült a falut a Fehér-Körössel összekötő Élővíz-csatorna. Ezután vízi úton érkezett a mai gyulai úti hídnál lévő kikötőbe az Erdélyi hegyekből leúsztatott rönkfa.
1776-ban egy ezred katonát helyeztek el Csabán. Az ellátásukhoz szükséges élelem és takarmány beszerzésének megkönnyítésére hetivásár tartására kapott jogot a település, amit szerdai napon a községháza előtt rendeztek. 1820-ban a csabai földbirtokosok a királyhoz fordultak országos vásár tartása érdekében, amit végül csak 1840-ben engedélyeztek a békési és a gyulai uradalom tiltakozása miatt. Ezzel Csaba végre mezőváros lett jogilag is.
Várai Zsuzsanna
-400x225.jpg)
_Forrás_csabaihazak_blog_hu-400x225.jpg)
