Folytatva egy régi, lebontott épület történetét, a hosszabb életű kereskedésekre térünk át. Bőrművesek mindig is dolgoztak az épületben. Ki kell emelnünk Boskó Lajos cipészmestert, az 1920-as évek elismert mesterét, aki 1924-ben az I. Békéscsabai Ipari és Mezőgazdasági Kiállításon az iparkamara első díját nyerte el kiállított lábbelijeivel (több is volt, az egyik egy különleges pár női antilopbőr cipő). 1926-ban ugyancsak kamarai díszoklevélben részesült, emellett iparkamarai mestervizsgáztató is volt.
Egészen izgalmas esetben került elő a neve, amiről a Körösvidék egyik 1926-os lapszáma írt. Ez év szeptemberében ugyanis a szegedi Stefánia sétányon megtalálták egy ismeretlen személy holttestét, aki (valószínűleg fotólaborból származó) ciánkálival vetett véget életének. A személyazonosságát nem tudták megállapítani, de sejtették, hogy csabai vagy városunkban járt, mert az egyik lába térdben amputálva volt, s az ott levő művégtagon olyan cipőt viselt, amelynek felhúzó-szalagjában Boskó Lajosnak, mint készítőnek a neve állt, és a Békéscsaba szó.
1928. január 1-jével a Ferenc József tér 12. alól, a volt Boskó-féle cipészüzlet helyére tette át székhelyét a Hirsch testvérek villamossági szaküzlete. Először csak csillárokat, rádiót reklámozott, majd az Eka és Orion rádiók csabai forgalmazóiként mutatkozott be az üzlet, illetve a Tungsram kripton gázzal töltött villanykörte értékesítőjeként (az elhasznált villanykörtéket egyébként a bolt vissza is vásárolta). Ezen kívül gramofon és hozzá való lemezek is elérhetők voltak az üzletben.
1932-ben Török Sándor és Romcsev Márk cipészek adtak fel hirdetést, mely szerint az Andrássy út 6. alatt voltak műhelyeik. Minden bizonnyal ez volt a Békéscsabai Bőriparosok Szövetkezetének Andrássy úti helyisége, amely szintén szerepelt a korabeli „kék hírekben”. Két betörő ugyanis ebben az évben behatolt az épület udvarába, felmentek a ház padlására, amelyet álkulccsal nyitottak ki. „Mivel a padlás léckerítéssel ketté van választva, több lécet kitörtek és így jutottak át a padlás nagyobbik felébe.” A gerendák találkozásánál felbontották a mennyezetet, leereszkedtek a raktárhelyiségbe, amelyből az üzlethelyiségbe jutottak, és ott kutattak értékek után.
1936-ban a Fehér Cipőnagyáruház is itt volt elérhető, majd 1937-ben Nyári Géza bőröndös és bőrdíszműves helyezte át ide szaküzletét, hogy becsalogassa a nagyérdemű közönséget. (Folytatjuk.)
Szalay Ágnes