Nem kell hozzá kiemelkedő jóstehetség, hogy megállapítsuk: a Fehérlófia sikerre termett. Az a néhány jelenet, amit a sajtó munkatársainak a Békéscsabai Jókai Színház nagyszínpadán kedden délelőtt megmutattak, mindennél ékesebben mesélt a befektetett energiáról, arról az igényességről, amellyel hozzányúltak ehhez a sokak által ismert és elismert alapanyaghoz. Többnyire hatalmas teher olyan matériával dolgozni, amelynek ilyen tekintélyes története van. Ez azonban itt egy percig sem volt érzékelhető.
Nem izzadtságszagú, nem erőltetett, kellőképpen feszes, pergő ritmusú a mozgás, ami által egészen egyszerűen lenyűgöző, már-már varázslatos képek elevenednek meg. Az még nagyító és különleges érzékek nélkül is igen jól látszik, hogy a történet táncszínházi verzióban is nagyon jól működik. Ez nyilvánvalóan azoknak érdeme, akik a sztorit ilyen módon színpadra alkalmazták.
A darabról, az alkotási folyamatról azonban meséljen inkább ifjabb Mlinár Pál, aki rendezőként, táncosként és koreográfusként jegyzi a Fehérlófiát. Mint mondta, a Fehérlófia egy Arany László által írt, különféle mesei elemeket ötvöző, mindenki által ismert történet, ami Jankovics Marcell animációs filmje után vált valódi klasszikussá.
– Sokan ősmagyar mondaként tekintenek rá, amiben van némi igazság – tette hozzá. – Nagyon izgalmas volt, amikor megkaptuk a színpadra alkalmazás feladatát, mert hozzánk a néptánc áll a legközelebb és ez a táncanyag igencsak passzol a történethez – fogalmazott a rendező, aláhúzva, hogy a néptánc igencsak erőteljes, dinamikus és benne van ez az ősiség is.
– A romantika, a varázslatok világa mind-mind remekül illeszkednek ahhoz a formavilághoz, amit elképzeltek – ismertette. Hangsúlyozta: igaz, hogy mesedarabról van szó, de igyekeztek úgy megalkotni, hogy minél szélesebb korosztály találja meg benne a számára fontos mondanivalót. Vannak olyan elemek, vannak olyan jelenetek, amelyek a legkisebbeket ejthetik rabul, ami látványban hozzájuk áll a legközelebb és vannak olyan táncos, dinamikus részek, a karaktertáncok, amelyek szórakoztatóbbak és a kisiskolások számára lehetnek kedvesebbek. Olyan részek is megtalálhatóak a táncjátékban, amelyek pedig mélyebb tartalommal bírnak és inkább az ifjúsági vagy éppen a felnőtt korosztályt célozzák.
– Az egységek szervesen épülnek egymásra és érthető, élvezhető elegyet alkotnak – részletezte ifjabb Mlinár Pál, aki kérdésünkre azt is elmondta, hogy nagyon hálás dolog rendezőként, koreográfusként és táncosként is vinni a Fehérlófiát.
– Nagyon nehéz ez, egy tízes skálán top tízes osztályzatot adnék, de ebből adódik az is, hogy mennyire hálás feladat e három területet összeegyeztetni. Számos prózai jelenet is van, nem csupán táncos etűdök fordulnak elő, és azokkal ugyanúgy kell foglalkozni, mint a mozgások koordinációjával. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a tánc, a próza, a látvány és a hangzás olyan elegyet alkosson, amelyben nem érezzük azt, hogy túlságosan kevés, vagy éppen nem oda való – foglalta össze.
Rendezői instrukcióként annyit érdemes megjegyezni, hogy a nézőknek csak hátra kell dőlniük, elfelejteni a mobiltelefonjaikat és átadni magukat az élménynek. A premier január 6-án lesz Békéscsabán, a Jókai Színházban. Ezt követően a teátrum bérletesei láthatják bő egy héten keresztül dupla előadásokkal, majd pedig a szentesi Tóth József Színházban is bemutatják. Nagy esély van rá, hogy nyáron a Szarvasi Víziszínházban is látható lesz.
Galéria
