Kellemes hangulatban léptem be a Meseház kapuján és már az előtérben vidám társalgás alakult ki a koncertre érkező kollégákkal, zenekedvelőkkel. Meg is jegyeztem az est folyamán billentyűn játsz Zádor Oszkárnak, hogy szerintem itt zenére akár már nem is lesz szükség.
– Azért egy pár akkordot lefogunk, csak úgy rend kedvéért – vette fel a fonalat nevetve a duó zongorista tagja, mosolyt csalva a nagybögőn játszó Kováts Zoltán arcára. Így is lett, és fergeteges zenei élményt nyújtottak a 2016-ban alapult jazz formáció tagjai a Meseház tisztaszobájának deszkáira lépve.
– Döntő többségében saját szerzeményeket játszunk, melyek a közös improvizálásból, együtt muzsikálás közben születnek meg – mondta az este bevezetőjében Zádor.
Galéria
Ez a szó legnemesebb értelmében Meseházas koncert, vagy koncertes Meseház élmény volt. Mondhatnám, hogy a hallgatóság feszült figyelemmel kísérte a formabontó jazz-taktusokat, de sokkal inkább illő, ha úgy írom, együtt lélegeztek a zenével és a taps is fesztelen természetességgel szakadt ki a nézőkből. Ha csak csütörtök estére is, de ez a Békési úti hosszú verandás parasztház részévé vált az 1920-as évek Amerikájának, ott valahol New Orleans környékén, a Mississippi deltájában.
A végére maradtak a méltatások: köszönjük Veres Krisztinának és a Meseházas munkatársaknak a szervezést, rendezést, a fellépőknek a remek zenét és Such Tamásnak, aki a fotós és fővilágosító is volt az eseményen.
