A rossznyelvek szerint azért vannak olyan jóban az unokák a nagyszülőkkel, mert közös az ellenségük. Akárhogy is, a nagyszülő-unoka kapcsolat valóban egészen különleges és mély tud lenni, de nem árt, ha a szülők is besegítenek abban, hogy még jobb legyen.
Egy előre megszervezett közös program, mozi vagy színház, utána egy hamburgerezés mindkét korosztálynak a tetszését kiválthatja, de legjobb mégis a közös családfakészítés. A nagyszülők szeretik átadni családi történeteket, csak nehéz megtalálni ennek a módját. Ők ismernek olyan rokonokat is, akiről már a szülőknek sincs fogalma ki lehet, de legalábbis keveset tudnak róluk. Mivel ők még a papír alapú fényképek idején voltak fiatalok, így aztán sok olyan fényképük lapulhat a fotósdobozban, amin ismeretlen, távoli rokonok szerepelnek.
Az unokák pedig semmit nem szeretnek jobban, mint a régi történeteket hallgatni.
Ahhoz, hogy ebből valóban jó, emlékezetes program kerekedjen, egy kicsit a szülőknek is érdemes készülnie. Szükség lesz pár igazán nagy csomagolópapírra, amire fel lehet rajzolni a családfát. Érdemes átnézni minden régi fényképet, és válogatni belőle olyanokat, amiről tudjuk, hogy a nagyszülőknél nincs. Érdemes mindenkiről minél több fotót előszedni, kiskorától kezdve idős koráig, az is nagyon izgalmas a gyerekeknek, ahogy láthatják az idő múlását. Az utóbbi évtized online tárolt fényképeiből is lehet nyomtatni amennyit csak lehet.
Ha igazán nagy családfát szeretnénk, akkor erre az alkalomra lehet családiösszejövetelt is szervezni, és elhívni a nagyszülők testvéreit is, de legalább tőlük is beszerezni pár fotót és történetet a dédszülőkről, ükszülőkről. Nem árt, ha kéznél van pár térkép, és az internet is működik.
Ki honnan jött, most melyik országban van a szülőhelye, hol temették el, mi volt a szakmája, mikor született és mikor halt meg? Ha az unoka már nagyobb, akkor egészen biztosan szuper kisfilmet tud összedobni egy nap alatt a családról, amit később elküldhetünk minden rokonunknak.
Ha még nem tettük volna meg, regisztrálhatunk online családfaépítő programokhoz is, és egészen biztosan akadnak eddig nem ismert, távoli rokonok, akikkel akár össze is kapcsolhatjuk a saját családfánkat is. Ha kisebbek a gyerekek, akkor az offline, papíros módszer a legjobb, így legalább megtanulhatják a családi kapcsolatokat, amiket manapság már nem nagyon ápolunk, nem nagyon tartunk.
Másod és harmadunokatestvérek, sógorok, sógornők, ükszülők, szépszülők, vagy kik azok az ángyomék.
Ha kedvet kaptak a gyerekek vagy a nagyszülők, ez akár egy új hobbi is lehet, aminek kapcsán rengeteg új barátságra lehet szert tenni, arról nem is beszélve, hogy pár izgalmas hétvégi kirándulásnak is azonnal meglehet a helyszíne. Áll-e még a dédnagypapáék szülőháza, hol vannak eltemetve, megvan-e még a régi műhely? Mind izgalmas kérdés, és még izgalmasabb válaszok!
Természetesen egy profi családfakutató segítségre lehet, de semmi nem izgalmasabb annál, mint amikor saját szemünkkel látjuk a szépszüleink anyakönyvi bejegyzését, vagy valamit találunk róluk a levéltárban amiről fogalmnuk se volt eddig. A levéltári kutakodás már egy magasabb fokozata a családfakészítésnek, de egy téli napon elkezdeni a nagyszülőkkel mindenképp a jó családi csapatépítés!
Forrás: nlcafe.hu
