A minap egy kedves hangú idős hölgy hívott a mobilomon. (Már nem is lényeges, hogy honnan van meg neki a számom?)
– Haló! – vettem fel kissé kételkedve az ismeretlen számot.
– Jó napot kívánok, üdvözlöm!
– Kezicsókolom!
– Bradadányi Klára vagyok és egy egyperces kérdőív kitöltésében szeretném a segítségét kérni.
– De csak ha valóban egy perc lesz.
– Tényleg egy perc lesz. Köszönöm a lehetőséget. Az első kérdésem az, hogy Ön milyen rendszerességgel végez testmozgást?
(megmondtam neki)
– Elégedett-e Ön a jelenlegi testsúlyával?
– Egyszer elégedett leszek.
– A testmozgás során ízületi fájdalom keletkezett-e?
(blablabla)
Közben már vagy két és fél perce beszélgettünk, és végül azt mondta:
– Nagyon szépen köszönöm a válaszait. Nekünk van egy csoportunk, és a másik fele konkrét megoldást tudnának Önnek ajánlani. Szívesen meghallgatnánk. Ugyanilyen rövid telefonhívás lenne…
– 13 ezerért csodakrém vagy masszírozó gép?
– Tessék?
– Az lesz a vége a dalnak, hogy fizessek elő egy tubuskrémet, amitől könnyebbé válik az életem hátralévő négy évtizede?
(Pity-pity-pity… És el sem köszönt az a kedves hangú idős hölgy.)
