Idén is így történt ez, a Kisbogárzói-tóban még július végén is volt víz, így a környék partimadarai – bíbicek, kis és nagy pólingok - itt összpontosultak. Ezeknek a fajoknak a táplálkozásához nem elengedhetetlen a vizes élőhely, a száraz, legeltetett gyepeken is találnak élelmet, de az iváshoz, pihenéshez feltétlenül szükségük van vízre. A vizes élőhely és a mellette lévő, legeltetett gyep megfelelő kombinációt jelent számukra. A Kisbogárzói-tó környékén lévő védett területeket cigája és rackajuhokkal legeltetjük, így itt a partimadarak a víz mellett táplálékot is találnak.
A nagy póling jobban kötődik a vízhez, mint a kis póling, így idén nyáron kevesebb példányt láttunk belőle, mint a kis pólingból. Június közepétől július végéig folyamatosan voltak néhány példányos csapatok. Többször néhány tucatnyi madár is felbukkant, a legnépesebb tábor pedig 48 nagy pólingból állt. A kis pólingok szintén június közepétől július végéig voltak jelen, náluk a legnagyobb csapatot 22 madár alkotta.
Magyarországon kis pólingok nem költenek, s a nagy pólingoknak sem volt már évek óta bizonyított költésük. A pólingok tavaszi vonulása sokkal látványosabb, mint az őszi. Mivel az északi tájakon fészkelnek, ahol rövid a nyár, így csak egyszer költenek, s ha nem sikerül a költésük, akkor délebbre mozdulnak. Ezekkel a példányokkal találkozhatunk itt a nyár folyamán.
A bíbic a leggyakoribb költő partimadárfaj Magyarországon. A nyári gyülekezés alkalmával már nemcsak a sikertelenül és a sikeresen költő példányok, hanem a kirepült fiatalok is elvegyülnek a csapatokban. A bíbicek még jobban kötődnek a vízhez, mint a kis és nagy pólingok, éppen ezért az idei szárazságban a szokásosnál kisebb számban költöttek a kardoskúti Fehér-tó térségében.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
