Szász Attila egy jelenség volt. No nem a méretekre (tudom, itt most felnevetne) gondolok, hanem a humorára. Fanyar, itt-ott csípős hangvételű viccei megnevettették a körülötte lévőket. Mindig. Még a legkeservesebb pillanatokban is talált egy kis szóviccet, hogy oldja a feszültséget. A saját egészségügyi problémáin is humorizált…
…péntek óta már nem teszi.
Sokat vesztett vele nem csak Békéscsaba, Békés megye, hanem hiszem, hogy kijelenthetem, hogy az ország is. Legalábbis a kerékpársport szerelmesei biztos, Ati ugyanis a V4 kerékpárversenyek aktív résztvevője volt, ő szerkesztette a verseny hivatalos honlapját.
Napi szinten vett részt a BAM, azaz a Békéscsabai Alkotó Média Ifjúsági újságjának szerkesztésében és az ott író és fotózó fiatalok szakmai irányításában. És el is értünk Ati legnagyobb erényéhez, amely kikezdhetetlenül ott lebeg a neve mellett még hosszú évekig.
- Sipikém! Sose mond azt egy középiskolásnak, hogy gyerek. Mond azt, hogy fiatal, srác vagy diák, de sose mond azt, hogy gyerek. A szívükhöz az út az az, hogy nem nézed le őket, hanem felemeled és partnernek tekinted őket – kaptam egykor a jótanácsot, amivel a mai napig élek.
Olyan kapcsolatot tudott kialakítani a körülötte forgó diáksággal, amit kevesek tudnak megtenni. Az elmúlt 10 évben kifejezetten a középiskolás korosztálynak szánt információs honlapokat készített. A Schooltourmix, majd a Békésifi.hu, végül a BAM diákújságjának soraiban tudhattuk őt. Egyik kedvenc rendezvénye volt a Garabonciás Napok. Fotózott, írt és szeretett. Ha nem érezte a rosszindulatot, akkor hatalmas szívvel közelített bárki felé. Két dolgot nem tudott elviselni: az igazságtalanságot és a hazugságot.
Sokat tett azért, hogy emlékezzenek, emlékezzünk rá. Egy alkalommal, egy elgyengült pillanatban elmondta, hogy önzetlenül dolgozik a fiatalokkal és a fiatalokért, de egy dolgot hiányol: magasabb szinten sosem ismerték el a munkáját és a tevékenységét.
Ati, én neked adom a „Sokat tettél a srácokért” kitüntetést. Így utólag.
Nyugodj Békében!
