Gécs Béla szenvedélyesen szeretett szinte mindent, ami egykori nyomdai munkájához kapcsolódott, de az utóbbi évtizedekben ugyanilyen fontos szerepet játszott az életében Békéscsaba történetétek megismerése és megismertetése is. Fáradhatatlanul kutatott, írt könyvet, szervezett kiállítást, és talált ki újabb és újabb megoldásokat arra, hogy a nyomdászat és Békéscsaba történetét széles körben eljuttassa mindenkihez.
A nyomdával, a kézzel fogható betűvel való kapcsolata 1954-ben indult. Akkor nyáron a nyomdában inaskodott, és beleszerett ebbe a munkába. Kéziszedő tanuló, aztán szedő szakmunkás, majd termelésirányító diszpécser lett. Érdekelte a tipográfia, igyekezett megtanulni mindent, amit csak lehetett, így a hetvenes évek elejétől már tervező grafikusként és tipográfusként dolgozott a Kner Nyomdában. 1993-ban, a grafikai műhely megszűnése után onnan ment nyugdíjba, ezt követően belevetette magát az írásba és a kutatásba.
Szeretett a munkájáról mesélni, még 85 éves korában is szívesen beszélt mindenről, arról is, ami nemcsak helyben tette ismertté. Büszke volt arra, hogy 1973 és 1994 között a Kner Nyomdában a Külügyminisztérium felkérésére nyomtatványokat, meghívókat, üdvözlőlapokat, ültető-kártyákat készített az állami protokoll számára. Ezek többek között olyan személyek kezébe kerültek, mint Indira Gandhi indiai miniszterelnök, II. Erzsébet királynő és George Bush korábbi amerikai elnök.
1971 és 1982 között képviselte Magyarországot a lipcsei nemzetközi könyvművészeti és tipográfiai kiállításokon, de több hazai kiállításon is szerepelt. Nevéhez fűződik az Országos Tipográfiai Kiállítás és Verseny megszervezése, melynek először 1987-ben Budapest, majd négy alkalommal Békéscsaba adott otthont. Javaslatára rendezték meg külföldi tipográfusok részvételével az I. Inter-Typo Plakát 1996 nemzetközi kiállítást Békéscsabán.
A Tevan centenárium évében, 1989-ben elkészítette az első miniújságját, a Békés Megyei Népújság 55x80 milliméteres változatát. Aztán egyre kisebbek jöttek, 1990-ben a Typográfia (45x65 mm), 1992-ben a Heti Mérleg (40x60 mm), 2000-ben a Csabai Inter Reklám (21x31 mm), 2006-ban a Csabai Mérleg (19x27 mm), majd 2015-ben a Gutenberg (17x25 mm). Ezeket az Aacheni Nemzetközi Újságmúzeum és a mainzi Gutenberg Múzeum ritkaságai között őrzik.
Hosszú éveken át osztotta meg a Csabai Mérleg hasábjain, a Békéscsaba anno rovatban a régmúlt idők történéseit aprólékosan –rengetegen várták és szerették ezt a rovatot.
Gécs Béla munkásságát az egyik legrangosabb szakmai elismeréssel, a Tótfalusi Kis Miklós-díjjal is jutalmazták, megkapta a Kner-Tevan Alapítvány-díját és a Lengyel Lajosról elnevezett szakmai nívódíjat. Várostörténeti kutatásai és munkája elismeréseként 2000-ben megkapta a Békéscsabáért városi kitüntetést. Ezek a kézzelfogható díjak, de mindezeken túl számos békéscsabai ember szeretete és tisztelete övezte Gécs Bélát.
Jó volt vele beszélgetni, jó volt tőle tanulni.
Mindent köszönünk, Béla bácsi!
Ezzel a négy évvel ezelőtti felvétellel emlékezünk:
