– A színpadon felléptek kicsik és nagyok egyaránt, ovisoktól a végzős gimisekig a 2025-ös év utolsó tanítási napján. Az érdeklődő szülök, a meghívott vendégsereg csillogó tekintettel kísérte végig a mintegy másfél órás műsort. A repertoárban szerepeltek zenés-táncos előadások, rövid színdarabok, közös éneklések. Méltó lezárása volt ennek az esztendőnek – mondja Somogyi Zsolt.
Az intézmény munkatársa hozzáfűzi, minden nemzet másképp készül erre az ünnepre, mindenhol megtalálható a sajátosság, méltóképp hagyni magunk mögött az év utolsó napjait családunk, szeretteink körében.
Forrás: Somogyi Zsolt
– Javaslom, advent kapcsán kalandozzunk el egy kicsit a múltban, Békéscsaba múltjában – jelenti ki. – Vajon tudjuk-e, hogyan ünnepelték a karácsonyt, a kereszténység második legnagyobb ünnepét, milyen tradíciót hoztak magukkal a békéscsabai telepesek a Felvidékről a 18. században, s a tradíciók némelyike milyen jelentőséggel bírt? – teszi fel a kérdést.
Majd megválaszolja, néhány elgondolkodtató, kedves, szívet melengető tény az elmondásokból, emlékiratokból, hogyan telt jellemzően a karácsonyeste Békéscsabán és a környékén élő szlovákajkú családoknál.
– Karácsony napján az asszonyoknak különösen sok munkájuk akadt a ház körül, s a konyhában. Meglehetősen korán is kellett kelniük, hogy felfűtsék a kemencét, nem másért, minthogy időben el tudják készíteni az ünnepi vacsorát. Hiszen az esti 8 órás harangszóra mindennek készen, rendnek és csendnek kellett lennie a házban. Az ünnepi asztalra olyan terítőt raktak, amelyet csak ezen a szent vacsorán használtak. Az is előfordult, hogy az egyik sarka alá pénzérmét tettek, hogy bizony abból ne legyen hiány a következő évben – meséli.
Galéria
Egyszerre felkerült minden ünnepi étel az asztalra, hogy a vacsora közben senkinek ne kelljen felállnia az asztaltól. Ha mégis, akkor azt csak a gazdaasszony tehette meg. A család körbe ülte az asztalt és gyertyát gyújtottak. A meghitt ünnep imádkozással kezdődött, mely imát a ház ura mondott el. Első fogásaként almát szeletelt fel a gazda, annyi részre, ahányan részt vettek a vacsorán.
Az asztal egyik sarkába egész kenyeret és kalácsot tettek, azt szimbolizálva, hogy a család a jövő évben is együtt marad majd. A szlovák hagyomány szerint tyúkhúslevest, sült kacsát, töltöttkáposztát, halat, mákos gubát, és ostyát tálaltak, de természetesen nem hiányozhattak a mákos és diós sütemények sem.
– Az első falat mákos ételt az angyaloknak „kínálták” – azon szeretteiknek, akik már eltávoztak a családból. Karácsonykor az ünnepek alatt az emberek nem dolgozhattak, egymásra szánták az időt, együtt volt a család. Munkaként csak a ház körül élő állatokat látták el. Vacsorát követően karácsonyi dalokat énekeltek és kántálni jártak a faluban – elsősorban a gyerekek. Legszebb ünnep a karácsony! – jelenti ki.
