Tóth István Gáborné: Folyamatosan megújulunk és igyekszünk ott segíteni, ahol csak tudunk
– Az egyesület gyökerei már jóval több mint 20 évesek, hol kezdődött ez a történet?
– 1958-ban Zahorán Mátyás, békéscsabai szűcsmester kezdeményezésére alakult egy alkoholmentes klub, az országban elsőként, majd később gombamód szaporodtak a klubok. Ez már abban az időben is a szenvedélybetegeket, főleg az alkoholbetegeket segítette, de Csabán foglalkoztak például mélyszegénységben élő családokkal is. Láttunk egy dokumentumfilmet is róluk, amelyből kiderült, hogy lényegében a közösségi ellátás, nappali ellátás, a családsegítés már ekkor is jellemző volt a klubra. Később, az egyik sorstársammal – aki szintén gyógyult szenvedélybeteg – eldöntöttük, hogy próbálunk létrehozni ismét valamilyen ahhoz hasonló közösséget. 2003-ben megalapítottuk az egyesületet, és 2005-ben nyújtottam be a szenvedélybetegek közösségi ellátására a kérelmet, amely 2006-ban el is indult. Mi voltunk az első olyan civil szervezet Békés megyében, amely állami feladat átvállalásával először indította ebben a formában ezt a fajta szociális ellátást.
– Hogyan tudtak kapcsolódni az érintettekhez, a szenvedélybetegekhez?
– Én is szenvedélybeteg voltam, és amikor a József szanatóriumban kezeltek, megtudtam, hogy Békéscsabán létezik egy AA, Anonim Alkoholisták Klubja, az orvos pedig javasolta is, hogy igyekezzünk ilyen közösséghez csatlakozni, tőlük segítséget kérni ahhoz, hogy ne térjünk le a jó útról. Meg is kerestem őket, akkoriban Nagy András vezette a csoportot és egy jó baráti kör volt számomra az egész. Szinte heti rendszerességgel jöttünk össze, beszélgettünk, és kerestünk meg olyan embereket, akik a gyógyulás útjára szerettek volna lépni. Békéscsabán ismertté váltunk.
Érdemes tudni, hogy az AA klubban a csatlakozók neve nem fontos, viszont van 12 lépés, amely szerint haladnak, míg az AE klubban (amelyet még Zahorán Mátyás indított) az egyén névvel vállalja fel magát, és nem lépésenként, hanem az egyén szükségletei szerint haladnak. Ez utóbbi arról is szól, hogy mi kell egy gyógyult szenvedélybetegnek: fedél a feje fölé, munka, ellátás, rendeznie kell a családi dolgait – ebben kell számára segítséget nyújtani. Itt tehát belép a családsegítés, továbbá fontos szerepet kap az utánkövetés, hogy ne engedjük el az érintett kezét, míg az AA klubok esetében csak bemegy a csoportba az egyén és a sorstársak között van. Később Nagy Andrást megkeresték azzal, nem lépnénk-e át az AE mozgalomba, mert így több szinten tudnánk segíteni az érintetteknek.
Egy sorstársammal megnéztük egy ilyen egyesületet, amely valóban számos segítséget nyújtott a tagoknak, majd 2003-ban Csabán is létrehoztuk ezt az egyesületet. A szenvedélybetegek közösségi ellátását el is indítottuk, majd rá két évre – kísérleti jelleggel – védett szállást is létrehoztunk 4 fő számára. Fedélt adtunk a fejük fölé, munkát szereztünk nekik, ők pedig minimális díjat fizettek a lakhatásért, és előtakarékosságra voltak kötelezve. Ez volt az indulás, aztán egyre bővült a kör, a tevékenységi körünkbe felvettük a nappali ellátást, a pszichiátriai betegek ellátását, majd az utcai szociális szolgálatot is, hogy a hajléktalanoknak is segíthessünk. A mai napig Békéscsabán, a Kolozsvári utcán működik az egyesület, ott van a székházunk, de van a Bankó András utcán is egy ingatlan, ahol több szolgáltatást nyújtunk. Folyamatosan szinte kétévente megújulunk és igyekszünk ott segíteni, ahol csak tudunk, mégpedig olyan munkatársakkal, akik ezt a hivatásuknak érzik.
Herczegné Számel Annamária: Rendkívül büszke vagyok a csapatunkra
– Hol van jelen jelenleg az egyesület?
– Rendkívül büszke vagyok arra, hogy nagyon kreatív a csapatunk. Az Egyensúly AE Egyesületet Ica és Éva kezdte el, és folyamatosan számíthatunk rájuk. Szakmailag mindig újabb kihívás elé állítanak minket, ami szerintem jó. Az alapszabályunkban volt egy bizonyos ellátási forma, volt egy cél, hogy mit szeretnénk ellátni, mit szeretnénk elérni. Azóta többször kellett módosítanunk, amikor egy-egy új szolgáltatási formát indítottunk. Szakmailag mindig mögöttük álltunk, hiszen ők voltak azok, akik hozták az ötleteket. A saját tapasztalatukból elmondták, hogy még mire lenne szükség, mi pedig a háttérben próbáltuk ezt megvalósítani. Önkormányzati feladatokat vállaltunk át, és rengeteg olyan programot is behoztunk, amelyre nem volt állami támogatás, de meg kellett rá teremtenünk a forrást. Ilyen volt például az adománybolt, amit Békés vármegyében először mi alakítottunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy Gyuláról is jöttek hozzánk, hogy tanuljanak, majd ők is megalakítottak egy adományboltot. Ilyen volt a védett szállás is, amelyre szintén nem volt akkor még normatív forrás. Nemcsak Békéscsabáról, hanem az egész megyéből jöttek hozzánk, sőt, még a megyén kívülről is. Amikor lehetőségünk volt rá, a Család, Esélyteremtő és Önkéntes Házak hálózatába is beléptünk, ami szintén egy nagy előrelépés volt, mert egy országos hálózatba kerültünk bele. Jelenleg pedig a Civil Központok Országos Hálózatában vagyunk benne. Megpróbáljuk visszaadni azt a sok jót, amit kaptunk a civil szervezetektől, például a Civil Szervezetek Szövetségétől.
– Miben nyilvánul meg a segítés?
– A civil központ a Bankó András utcai ingatlanban kapott helyet, ugyanúgy, mint a közösségi ellátás. A civileknek Békés vármegyében oktatást, tanácsadást biztosítunk, és ami a legfontosabb, hogy mindezt ingyen. Az volt korábban a legnagyobb problémánk, hogy amikor még nem volt ez a civil központ hálózat, akkor a könyvelési tanácsadás, a pályázatírási tanácsadás, a jogi tanácsadás mind súlyos pénzekbe került. Sok kis közösségnek, amely nem tud pályázni, még kezdő, netán most akarja megalakítani a saját civil szervezetét, annak óriási segítség, hogy egy központhoz fordulhat, ahol ingyenesen segítik, irányt mutatnak, netán ötleteket tudnak generálni, közös megbeszélésekre van lehetőség. Illetve olyan civil szervezetekkel tudnak partneri kapcsolatba lépni, akik a mi adatbázisunkban vannak, és keresnek is civil szervezeteket.
– Az ellátottak körébe nemcsak Békéscsabáról érkeznek, de mi a helyzet a munkatársakkal?
– A jubileumi konferencia kapcsán összeszámoltuk, hogy eddig közel 50 munkatársunk volt. Szarvastól kezdve, Újkígyóson, Medgyesegyházán, Békéscsabán át Gyuláig és Dobozig – számos településről érkeztek hozzánk szakemberek. Rájuk is nagyon büszke vagyok! Nálunk alapvetés, hogy ha jön hozzánk valaki dolgozóként, akkor minden lehetőséget megadunk nekik a tanulásra. Sőt, ösztönözzük őket. Most például azért nem tudott eljönni az elnök asszonyunk, mert ő is egy képzésen vesz részt. Nagyon fontos, hogy képezzük magunkat, mert attól csak többek vagyunk.
– Hol találkozhatnak az érintettek és az érdeklődők az egyesülettel jelenleg?
– Van szenvedélybeteg és pszichiátriai nappali ellátásunk, közösségi ellátásunk. Működik a civil központ, valamint a Család és KarrierPONT-unk egy régi pályázatunkból, most már ott is finanszírozás nélkül. Amire tudunk, pályázunk, és a Család és KarrierPONT-ot is próbáljuk megtartani, feltölteni programokkal, hiszen nemcsak azokat az embertársainkat próbáljuk segíteni, akik hátrányos helyzetben vannak, alkohol- vagy pszichiátriai problémákkal küzdenek, hanem azokat a családokat is, akik ép családok; őket is szeretnénk programokkal ellátni, oktatásban részesíteni, és támogatni.
