Egy csipet csipke sztori - A békéscsabai Tóthné Kiss Szilvia csipkeverő mesélt

2021. március 13. 18:25 | Csiffáry Zsuzsanna

Tóthné Kiss Szilvia óvodapedagógus, aki munkája mellett tradicionális népművészetet is gyakorol. A Lencsési Csipkeverő Klub vezetőjeként nemcsak készíti a csipkét, hanem tervezi is, amit a tagok elkészítenek. A békéscsabai csipkeverőt arról kérdeztük, hogy miért foglalkozik a folklór ezen ágával, illetve bemutat néhány típust is.

A csipke apró mintás textília, melynek sajátossága, hogy a mintát nem utólag viszik rá a kész anyagra, hanem a textil készítése közben jön létre maga a minta is. Ez az áttört anyag légiessége miatt különleges megjelenésű, ezért az öltözködésben kapott először szerepet. A csipke alapvetően fehér len fonalból készül. A vert csipke közvetlen elődje a rojt. A szövetdarab végének lelógó szálait kellett a felbomlástól megóvni, s ezért összefonták, összecsomózták őket, így egy organikus lezárást kaptak - tudtuk meg a békéscsabai Tóthné Kiss Szilviától.

- Nagyon szeretek a csipkeveréssel foglalkozni, egyszerűen kikapcsol és szebbé teszi a hétköznapjaimat. Gyakorlatilag két nagy főtípust különböztethetünk meg, az úgynevezett új stílusú csipkét és a történelmi csipkét, utóbbi az én utam - fogalmazott Tóthné Kiss Szilvia.

Elmondta, hogy az 1500-as évek közepén Magyarországon betiltották a csipkeverést, mert a lányok és az asszonyok túl jól kerestek vele, és nem akartak kimenni a földekre dolgozni, ami a gazdaság szempontjából nem volt túl kedvező. Ezzel egy időben jelent meg Itáliában egy csipkekészítő könyv.

- A történelmi csipkék gyakran a ruha alját díszítik az úri viseleteken. Viszont nemcsak a gazdagok, hanem a szegények is vágytak a szépre, és parasztok kitalálták, hogy a búzaszárát beledolgozták a csipkébe és ők is egy nemesebb ruhakiegészítőt kaphattak- tette hozzá a csipkekészítő.

További programok »

FEL