„Úgy vélem a csipke a valaha készült egyik legszebb utánzata a természet fantáziájának…” Coco Chanel
Bár napjainkban már a legtöbb csipkét gépek készítik, régen kézi munkával állították elő. Készítésének tudománya igen összetett, nagy figyelmet, pontosságot és mérhetetlen türelmet igénylő mesterség. Ezek a leheletvékony alkotások hosszú-hosszú órákon át készülnek, míg elnyerik végleges formájukat. Magyarországon a csipkeverést a 20. század elején a Hunnia csipkeüzem fejlesztette művészi iparággá. Az itt készített csipke évszázados hagyományra tekint vissza. Megalkotása Fáy Aladárné, született Edvi Illés Gizella nevéhez fűződik, aki a Nógrád megyei Tolmácson született, 1871-ben. Amikor gyermek volt, a lányok még kézimunkáztak és a csipkeverést is kitanulták.
1906-ban az országban elindult a tulipános mozgalom, amelynek mentén megszületett az a gondolat, miszerint magyar nők magyar csipkét hordjanak és készítsenek. Ezzel a gondolattal Fáy Aladárné is azonosult. Bántotta, hogy a magyar lányok és asszonyok csupa külföldről ellesett minta alapján készítették kézimunkáikat, ezért egy magyar motívumokra épülő csipke létrehozását tűzte ki célul. Kezdetnek egy vert csipkemellényt alkotott meg, amely csupa tulipánból állt. Közben megismerte a sárközi főkötők hímzését, szűrhímzéseket, kalotaszegi varrottasokat, mezőkövesdi matyóhímzéseket és a bakonyi pásztorfaragásokat, melyeket alapul véve megalkotta a Hunnia csipkét. Ez a fajta csipke nagyon vékony szálból készül és nagyon apró motívumokból épül fel, melyek kontúrozottak. A Hunnia mindig magyar motívumokat használ, ezért sokszor nevezték a hazaszeretet kifejeződésének is. E csipke 1929-re vált teljes szépségében és finomságában megmutathatóvá, ekkortól kezdett el terjedni is.
1936-ban Möller Istvánné Köröstarcsán létrehozta a Hunnia csipkeműhelyt, ahol kezdetben a Fáy Aladárné által tervezett csipkéket verték, majd később már a Möllerné és húga által tervezett mintákat készítették. Hogy tömegtermelésre alkalmassá váljon, gépi tüll-alapra varrták fel a csipkeelemeket.
1938-ban Horthy Miklósné a székesfehérvári országgyűlésen a köröstarcsai műhelyben készült csipkedíszeket viselte díszmagyar ruháján. Horthyné személyesen is ellátogatott Köröstarcsára, ezzel népszerűsítve és emelve a csipkeműhely hírnevét.
A Hunnia csipkeműhely hagyatékát felkarolta Gervai Mária és Anna Rühle, akik júniusban megkeresték a Munkácsy Mihály Múzeumot, és számos szebbnél szebb régi és új vert csipkét, csipkemintákat és a hozzájuk tartozó leírásokat adományoztak a néprajzi gyűjtemény számára. Felajánlásukat ezúton is köszönjük, a múzeum nagy becsben fogja tartani ezeket a hiánypótló tárgyakat!
Salamon Edina, a Munkácsy Mihály Múzeum néprajzos muzeológusa
