A versenyről zárójelben: a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett 43. Magyar Sajtófotó pályázatra 282 fotográfus, 2566 pályaművel jelentkezett, a beküldött képek száma 7438 volt. A pályázatra 2024-ben készített fotókkal lehetett versenybe szállni, néhány sorozat-kategória kivételével, ahol a hosszú távon készült munkák közt néhány régebbi fényképet is elfogadott a zsűri.
A szervezők a legjobb munkákat nemcsak Az év fotói 2024 című kötetben jelentetik meg, hanem egy kiállításnyi kollekciót is összeállítanak, amit a díjátadás keretében mutatnak be. Az ünnepség kedden, a Capa Központba zajlott. Azt követően a fotográfiák több nagyobb városba is eljutnak.
– Iskolánk 2018. óta, Szigeti Tamás, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának a titkára közreműködésével megrendezi a Magyar Sajtófotó Kiállítást – mondja Imre György. – Célunk, hogy a fiatal tehetségek inspirációt kapjanak, és majd egy nap ők is a legjobbak között lehessenek. Mondhatni Éber Boldizsárnak teljesült az álma: a Bódvalenkén készült képriportja bekerült a 43. Magyar Sajtófotó Kiállítás Év fotói albumba, méghozzá a nevezők legfiatalabbjaként.
Éber Boldizsár hozzáfűzi, Bódvalenke az ország egyik halmozottan hátrányos helyzetű településeinek az egyike. 2009-ben Pásztor Eszter vezetésével európai roma festőművészeket kértek fel arra, hogy képeket fessenek a házak falára. Noha a seccók megszépítették a falut, a világ egy percre felfigyelt rájuk, de a falubeliek életkörülményei nem változtak. Sorozatával igyekezet rávilágítani a szegénység és a művészet, illetve a reményt kínáló ház és a benne élők kapcsolatára.
– Édesanyám azon a környéken született – meséli –; rokonlátogatáskor mindig átutaztunk a településen. – A fotózás mondhatni egy tudatos előkészítés előzte meg. Történeseten a keresztanyám az egyik szomszéd falu polgármestere, és általa megkaptam Bódvalenke gondnokának a telefonszámát, akivel házról házra jártunk. Valaki nyomban elzavart, de a lakosság nagytöbbsége segítőkész volt. Mivel nem tudtam nekik semmit sem adni, így kitaláltam, mi lenne, ha a gépemmel a gyerekek egymást fotóznák. Csak annyit mondtam csináljanak úgy, mintha a kertben játszanának. Ez nagy sikert aratott. És egy csodálatos sorozatot készítettek magukról.
Továbbá Boldizsár óriási élménynek tartja, hogy a Capa Központba szervezett díjátadó-kiállításon együtt lehetett a nagyokkal. „Magamtól nem mertem volna nevezni. Bizony kellett hozzá Imre tanár úr bíztatása” – fogalmaz.
A fiatal fotográfus a végzést követően a MATE Kaposvári Campus mozgókép szakára felvételizik.
