Szilágyi Attilával éppen a délutáni próbájára igyekezve találkoztam. Beszélgetésünk során tegeződtünk.
– Mióta tudod, hogy a zene a te utad?
– Valahogy már egész kicsi korom óta éreztem, hogy érdeklődöm a zene iránt. Mindig is kíváncsi voltam a hangszerekre, szerettem zenét hallgatni. Iskolás éveimben kipróbáltam néhány sportot, majd 15 éves koromban jött a gitár, ami végleg eldöntötte a kérdést, és azóta a zene a mindenem.
– Milyen dalaid vannak? Illetve milyen csokrot állítottál össze a koncertedre?
– A saját dalaimmal készülünk a koncertünkre. A most megjelenő „Ég bennem a tűz” című, vadonatúj lemezem mind a 12 dalát elő fogjuk adni, illetve a két korábbi albumomról, a „Neked jár”, illetve a „2” című lemezeimről is játszani fogunk néhány korábbi szerzeményemet.
– Hogyan születnek, fejlődnek dalaid, mi az útjuk?
– Ez a folyamat mindig nagyon izgalmas és elég sokrétű. Van, hogy akár néhány perc alatt is megszületik egy dal, de leggyakrabban hetekig-hónapokig dolgozom egy-egy új szerzeményemen. Sok esetben a dalszövegeket szoktam változtatni, kísérletezni, hogy miként lehet egy érzést sokszínűen leírni, rímekbe foglalni, illetve jól énekelhetővé tenni.
– Honnan jön a dalszerzés?
– Emlékszem, hogy miután elkezdtem gitározni, rövid időn belül felkeltette az érdeklődésemet a dalszerzés. Tudatosan figyeltem a kedvenc előadóimat, én is próbálkoztam a zeneszerzéssel, illetve a dalszövegírással. Manapság pedig általában történik velem valami, ami elkezd foglalkoztatni, megérint és szeretném dalba foglalni. Ezután pedig következik az alkotói munka.
– Mi a legnagyobb kihívás dalszerzőként számodra?
– Talán az a legnagyobb kihívás, hogy sikerüljön az érzéseimet, az érzelmeimet olyan szavakkal kifejezni, amelyek frappánsak és a közönségemben elindítanak egy folyamatot. Mindig arra törekszem, hogy bárki átérezhesse, átélhesse a dalaim mondanivalóját, hiszen olyan mindennapi témákról van szó, amelyek bárkivel előfordulhatnak, jelen vannak az életünkben. Ilyen például a szerelem, az otthon fontossága vagy éppen az őszinteség.