G. Pataki Mária, a jelenleg 28 taggal büszkélkedő festőkurzusán az első alkalommal hatan, egy házikó padlásán kezdték meg kreatívkodást. Majd ahogy kinőtték a tetőteret, lebútoroztak a földszintre, mégpedig a Lencsési Könyvtárba.
„Ez is foglalt. Ez is foglalt. Ez is foglalt” – hangzott el a József Attila lakótelepi bibliotékában. A legutóbbi Padlásterápiára soha nem látott tömeg érkezett, ahol valóban, azt a bizonyos varróeszközt már egyáltalán nem lehetett elejteni.
A program egy meglepetésvendéggel, a Kolozsváron táncoló Drimba Máté – Drimba Péterné Erzsikének, az intézmény munkatársának fia – előadásával kezdődött. Először egy válaszúti lassú magyart, majd egy improvizációs tételt táncolt, mégpedig Ifj. Csoóri Sándor és Ferenczi Gyuri bluesos hangvételű muzsikájára.
A zenének azonban itt még nem volt vége, de mielőtt folytatódott volna, Újvári Katalin Wass Albert egyik karácsonyi versével színesítette a megnyitót. Azt követően Hajtmann Ildikó (ének, furulya) és Szák Kocsis Péter (ének, gitár) egy csodaszép szerelemes-karácsonyi csokrot adott elő. A produkciót egy jó félperces vastaps kísérte.
Galéria
Végül Szabó Ila, Bonis Bona díjas kiváló tehetséggondozó pedagógus köszöntőjében Lakatos István Álmok című versét adta elő.
„Néha olyan képek jutnak eszembe,
melyek szépek - túl szépek, az álom
határán lépkednek, finom papucsban,
hogy fel ne ébresszenek:
Este van, egy faházikó fenn az erdőben
a maga varázslatos melegségével.”
(részlet)
A 29. Padlásterápia ismét egy megfejthetetlen, hanem az eddigi legmegfejthetetlenebb témával rukkolt elő, mégpedig az álommal. A festők dimenziótlan képzeletében az alkotások nem ismertek határokat – az álom megjelent az erdőben, cuki állatkában, gyermeki ragyogásban. Nyilván nem véletlen karácsony előtt a terapeutikus témaválasztás. Amúgy álmodni jó. Ám valaki az ébredést követően csak legyint és kitörli elméjéből a rózsaszín víziókat, míg másnak pedig egy szép ábránd akár az egész életét bearanyozza.
Még akkor is, ha sosem valósul meg.
