– Mi volt a Körös-Maros Nemzeti Park létrehozásának az előzménye, hiszen nemcsak 30 éve léteznek a térségünkbe védett területek?
– A rendszerváltás utáni első kormányzati időszakban elfogadott az Országgyűlés egy úgynevezett Alföld-programot, amelynek az volt a célja, hogy az Alföld értékeit megmentse meg, és emelje a gazdasági jelentőségét. Ennek az Alföld-programnak volt egy olyan passzusa, ami 1992-ben került a törvényhozás elé, hogy egy új nemzeti parkot, a Körös-Maros Nemzeti Parkot is meg kell alapítani. Valóban voltak védett területek, a mai nemzeti park területének 60-70 százaléka már akkor is védett volt, viszont Kecskemét irányítása alá tartozott, az akkori kezelőhöz. A térségben egy Szarvas központú, új igazgatóság jött létre, így a Dél-Tiszántúlnak egy önálló gazdája lett. Ezzel kezdődött a mi időszakunk. Hozzá kell tenni, hogy az Alföld törvény után ’93-ban le kellett tennünk egy koncepciót arról, hogyan képzeljük el az új igazgatóságot, majd ’94 június 1-jén megkezdődött az igazgatóság tényleges működése. Első évben egyébként 16-an dolgoztunk. Ahogy teltek-múltak az évek, koncepcióban foglaltak nagy része megvalósult. Természetesen most is rengeteg munka van, de azért ennek a három évtizednek az egy nagyon fontos vezérfonala volt.
– Ön harminc éve vezeti az igazgatóságot. Mit tapasztalt a nemzeti parkban ez idő alatt, miért egyre fontosabb a szerepe?
– Egy nemzeti parknak több funkciója van. Kiemelt fontosságú a természeti örökség megóvása. Valójában 36 ezer hektár olyan terület van a nemzeti parkban, ami az igazgatóságunk vagyonkezelésébe tartozik – ez 80 százaléka a területeinknek. Ezen a területen közel 5 ezer hektár szántóterületet gyepesítettünk, erdősítettünk vissza, és adtuk vissza a természetnek. Számos olyan fajvédelmi programunk van, ami eredményesnek tekinthető minden szinten. Hiszen ha csak a kékvércsére gondolunk, annak megduplázódott az állománya. A túzokállomány 360-370 körül mozgott abban az időszakban, és ma közel 600-as a dévaványai állományunk, amely stabil és növekvő. Emellett az élőhely-védelem, a löszpuszta és az ártéri erdők rekonstrukciója, ez mind-mind olyan szakmai program, amit évről évre viszünk tovább. A koncepciónak volt egy olyan része is, hogy a román partnereinkkel a határ túloldalán együtt védjük a természetet, hiszen az államhatár több természetes blokkot vesz ketté. Így a mi kezdeményezésünkre alakult meg az Alsó-marosvölgyi Természetvédelmi Park Romániában. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti parkunk folytatódik egészen Aradig, ez egy 17 ezer hektáros önálló védett terület.
– Nekünk különösen fontos Biharugra, Geszt túloldalán a Cséffai Természeti Park. A halastavak a Radványi-erdőben, az is megkapta Romániában a kinti védettséget. Van a természeti örökségnek egy-két szimbolikus jelentősége is. Ma már kiemelten fontos kell, legyen az ökológiai rendszer megóvása a saját egészségünk érdekében is, és az emberek egyre igényesebbek erre. De természetesen egy nemzeti parkban korlátozások is vannak. Azért, hogy be tudjuk mutatni, miért dolgozunk, miért van szükségünk a természetvédelemre, létrehoztuk a látogatóközpontokat. Szarvason van például a Körösvölgyi Látogatóközpontot, Dévaványán a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont, vagy említhetném akár Biharugrán az ottani objektumunkat, ami folyamatosan természetvédelmi táboroknak ad otthont. Három megyében van tanösvényünk, és gyakorlatilag minden héten programokat vannak a nemzeti park különböző pontjain. Ez pont azért van, hogy mindenkihez közelebb kerüljünk, mindenkinek el tudjuk mondani, hogyan tudjuk együtt óvni a természetet. Nyilvánvaló, hogy az itt élőkkel, a kollégákkal, az emberekkel, a vadászokkal, a horgászokkal együtt tudunk előrelépni ezen a téren is.
– Azokat, akik mezőgazdasági munkát végeznek az igazgatóság területe mellett, meg kellett győzni arról, hogy mennyire fontos a természetvédelem is?
– Magyarországon 10 nemzeti park igazgatóság van. Minden nemzeti park tart őshonos állatokat is, háziállatokat, régi magyar fajtákat és állományokat, hiszen ennek a fenntartása is a feladatunk. A 10 nemzeti park teljes állatállományának a 40 százaléka a mi igazgatóságunknál van. Közel 3 ezer szürkemarhánk van, 17 legeltető helyen tartjuk őket: Békés vármegyei, Csongrád-Csanád vármegyei, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei ártéri legelőkön, szikes pusztákon. Emellett van közel 300 házibivalyunk Dévaványán, valamint vannak racka és cigája juhaink. Amikor a partnereink látják, hogy mi is dolgozunk, ezeket az állatokat fontosnak tartjuk, és mi is tisztességgel elvégezzük azt a tevékenységet, amit kell, akkor sokkal jobban befogadnak minket. Ezek működő kapcsolatokká válnak, hiszen egymást segítjük. El tudjuk azt is mondani nekik, hogy miért kell például legeltetett állatokat tartani. Hogy régen itt a vadszamártól kezdve, vadlovon keresztül mindenféle nagy emlős volt, és ezeknek a pótlása az, amit mi ezekkel a háziállatokkal igyekszünk megtenni. Így partnerként tudunk együtt dolgozni – mi tiszteljük az ő munkájukat és ők is a miénket, így sokkal könnyebb közös nevezőre jutni és közösen boldogulni.
– A Körösvölgyi Látogatóközpont most ünnepelte alapításának a 10 éves évfordulóját. Miért tartották fontosnak, hogy egy állatparkot is létrehozzanak Szarvason a látogatóközpont mellett?
– Általános tapasztalat, hogy ha valakit természetszerető és -védő emberré kívánnunk nevelni, akkor közel kell vinni őt az állatokhoz is. Aki madarász, természetjáró, túrázó, mind úgy kezdte, hogy például otthon az akváriumban halakat tartott, és érzelmileg is kötődött az állatvilághoz. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatal generáció találkozzon az állatokkal a mindennapokban. Magyarországon egyébként egyedülálló az állatparkunk abban a tekintetben, hogy mi tematikusan mutatjuk be a Kárpát-medence őshonos vadvilágát. Tehát nem az a célunk, hogy lásson valaki egy zebrát, hanem az, hogy ha eljön valaki hozzánk, akkor lásson vaddisznót, lásson gímszarvast, lásson uráli baglyot, lásson sakált. Tehát lássa azokat az állatokat, amelyekkel a mindennapokban csak nagyon kis eséllyel találkozhatna a természetben. Ott vagyunk a 27 hektáros Anna ligetben, ami egyébként akkreditált természetiskolai oktatási bázisközpont. Ott programokat szervezünk, és ugye védett terület maga az Anna liget is. Aki eljön, nemcsak azt ismeri meg, hogy milyen állatok vannak, hanem megtudja azt is, hogy ezek miért fontosak. A kollégáim felkészültek, és elmondják, hogy valójában mi a funkciójuk a természetben. Jelenleg 36 fajt, közel 100 különböző egyedet mutatunk be az állatparkban. De van ott például egy szürkegém-telepünk, és ők nem ketrecbe vannak. Vagy van egy csodálatos nagy platánfánk, ami színig van védett csókával. Vagy ha figyelmesek vagyunk, az óriás odúban, a nyárfánál láthatunk macskabaglyot nappal is. A kollégák ezt mind-mind elmondják.
– Bizonyos esetekben itt is jelen van a fajmentés. Miért fontos, hogy így is működjenek állatparkok, ne csupán bemutassák a fajokat?
– Ez a funkció, ez természetszerűen kapcsolódik hozzá is, mint ahogy az európai bölénynek az európai programjába is részt veszünk védelmi tevékenységgel. A vadmacska lett az év védett emlőse, és most hoznak hozzánk három kis vadmacskát, őket mi tartjuk az év végéig, utána pedig a Pilis hegységbe mennek, a budakeszi vadasparkkal együtt fogjuk visszavadítani ezeket az állatokat, és visszahelyezni a természetbe. Tehát ilyen tematikus munkáink is vannak. Védett állatok tekintetében fajvédelmi programokban is részt veszünk, ez aktívan csatlakozik a mindennapi feladatainkhoz.
– Nyilván a Közép-Európában, a Kárpát-medencébe élő fajok száma véges. De mi az, amit terveznek, szeretnének még?
– Az állatpark és maga a kastély az két egymással szervesen együtt létező dolog. A kastélyban van egy kastélytörténeti kiállítás, amit az örökösökkel együtt bemutatni már régi vágyunk. Az állatparkban szeretnénk hátul, a vizes élőhelyeink mellett kialakítani egy olyan kunhalomszerű dombot, amelynek van egy szakadó fala. Oda gyurgyalagokat és parti fecskéket kívánunk betelepíteni. Csak olyan falfelületeket hozunk létre, ahol ők különböző lukakat fúrnak maguknak, és ott fognak röpködni a csodálatos, színpompás tollazatú gyurgyalagok a vendégek fölött. Illetve egy ürge kolóniát is szeretnénk kialakítani, ami szintén védett állat, és sajnos Magyarországon egyre kisebb állománnyal jelenlévő emlősfaj. Szeretnénk egy ürgebemutatót is kialakítani, hogy mindenki ismerje meg ezt a rendkívül szép és viselkedésében abszolút különleges, alföldi legelőkhöz kötött állatfajunkat.
– Melyek a jövőbeli elképzelései a nemzeti parkkal kapcsolatosan?
– Az európai uniós pályázati csomagban vannak előremutató pályázataink. Ebben szerepel például a holtágak rekonstrukciója – természetes holtágakat akarunk visszaalakítani. Ehhez kapcsolódik még egy állattartó telep felépítése, és ez az utolsó, akkor befejeztük, meglesz a teljes infrastruktúra. Emellett fontos a napi természetvédelmi munka, például az erdő rekonstrukció. Minden évben körülbelül 55 hektár nemes nyárast cserélünk le természetes állományokra, ami ezután egy őserdő lesz. A természetes vizes élőhelye fenntartására is vannak különböző nyertes programjaink. A víz az rendkívül fontos, és egyre inkább fölismeri mindenki, hogy azt meg kell tartani. Ezek mind-mind olyan programok, amelyeket végzünk, egyre nagyobb és nagyobb odafigyeléssel. És még egyet hadd mondjak, ami szintén Magyarországon különleges. Battonya mellett van Magyarországon egyedül zonális löszpusztagyep. Ez egyébként Magyarország legjobb termőhelye, ami mindenütt föl van szántva. Ott maradt 25 hektár, és most sikerült megszereznünk a környező területeket. Tehát a Száraz-ér öblében lesz löszpuszta-gyep. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan kutatók jönnek Gödöllőről, Budapestről, a Szegedi Füvészkertből és dolgozunk rajta. Ez az ékszer pedig örökségként fönn fog maradni az utókor számára is.
