Bőrönddel a pusztába: Egyéjszakás kaland a Nagyerdőben

2021. augusztus 16. 17:21 | Erdei-Kovács Zsolt

Egyes vélekedések szerint már csak azzal meg lehetne menteni a bolygónkat, ha a városi üzemmódból visszatérnénk a természetközeli életmódhoz. Ebben nem vagyok teljesen biztos, de az tuti, hogy egy ilyen lépés sokak lelki békéjének jót tenne (az enyémnek biztosan). A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Boldog Gusztáv vezényletével, szombatról vasárnapra szervezte meg Egyéjszakás kaland elnevezéssel, maradandó, természetközeli élményeket biztosító eseményét a szabadkígyósi Nagyerdőben.

Bear Grylls zokogva temette volna a tenyerébe az arcát, ha látja, hogy miket pakolok a nagyerdei kalandhoz. Még szerencse, hogy a brit főcserkész mindezt nem látta. Ilyenkor úgy szoktam eljárni, mintha a lakást, vagyis annak egy részét vinném ki a vadonba. Azokat a körülményeket szeretném ugyanis reprodukálni, amelyek egy igazán komfortos otthonban, ha úgy tetszik, a jaminai hobbit-lakban előfordulhatnak. Anyukám kalocsai mintákkal telehímzett terítőit azért persze nem mindig csomagolom el, de a hasznosnak vélt fittyfenék hada csak arra vár, hogy némi utaztatást követően, madárlátta fityfeneként kerüljenek vissza oda, ahonnan előszedtem őket.

Tettem mindezt szombat délelőtt is, méghozzá abban a megnyugtató tudatban, hogy a viharsarki Matula (by Sukk Marci) mindezt nem veti majd a szememre. Nem tette. Van mit tanulnom és van hova fejlődni tehát, hiszen inkább alkalmazkodnom kellene azokhoz a körülményekhez, melyeket kint a vadonban találok és nem a kényelmemre formálni azokat. Ez a cikk azonban nem rólam, hanem Boldog Gusztávról szól, aki sokkal inkább kelti egy joviális negyvenes benyomását, mint jómagam, aki viszont alig léptem túl a negyedik ikszen. A szombat délutáni érkezés, akklimatizálódás után rögtön tudtam, hogy Guszti lesz az összeállítás középpontja.

Az utánpótlás

 

Egyrészt 59 éves, ami majdnem 60, másrészt pedig ez az esemény is, mint sok más, köré, a legilletékesebb személy köré szerveződött.

A kicsi Durell, akarom mondani a kis Attenborough, vagyis Gusztáv gyermekként mindenféle jószágot hazahordott, de ne siessünk ennyire előre! A jelenleg természetvédelmi őrként tevékenykedő túravezető a 80-as években a Magyar Madártani Egyesület békéscsabai csoportjának titkára volt. 1989-ben már a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársaként tevékenykedett; a Békés megyei területeket akkoriban még Kecskemétről igazgatták (a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságot a 90-es évek elején alapították). A család egyébként Kunágotáról származik, ahogyan mondta: atyai nagyszülei kulákok, vagyis mezőgazdasággal foglalkoztak, szántó-vető emberek voltak, növényeket termesztettek és állatokat tartottak.

A természet, a táj, az állatok és növények szeretete innen eredeztethető. Két éves volt, amikor a család, a „kunágotai kulákok” leszármazottai a Kulich Gyula (Kazinczy Ferenc) lakótelepre, Békéscsabára költöztek. Az idősebb testvér díszmadarakat tenyésztett otthon, aminek eredményeként a 49 négyzetméteres lakás kisszobájában 30 papagájjal éltek együtt. Gusztáv azt is elmondta, hogy ő maga éticsigákat tartott, varjúfiókákat, kis sünt és vércsefiókát is nevelt, de az indításhoz az is hozzátartozik, hogy előszeretettel nézte a Tüskevár című filmsorozatot a televízióban. A tévézés helyett pedig az ifjúsági- és úttörőházban különféle természetjáró, természetbarát, azaz turista szakkörök is voltak.

Ötödik osztályos korában a vándortáborokban naponta 20-25 kilométereket gyalogolt 20 kilós, krumpliszsákra hajazó hátizsákkal a hátán. Mígnem felbukkant Réthy Zsigmond, aki természetvédő szakkört indított. Ifjú hősünk rögvest átigazolt, s a későbbiekben már vezetőként, csoportvezetőként, táborvezetőként állt helyt. Szanazugban, Vésztőn, Gyulavároserdőn és Békés-Dánfokon nem voltak ritkák a 100 fős táborok. Mindeközben a Madártani Egyesület békéscsabai csoportjánál személyi változások történtek: Réthy Zsigmond vezetőként, Boldog Gusztáv pedig titkárként lépett elő. És most jött el az a pont, amikor az aktuális, egyéjszakás eseményről, valamint a felvezetőben leírtakról szót ejtve elmondható, hogy mi, városi emberek egyre inkább elszakadunk, elszakadtunk a természettől.

Instant szépségek a közvetlen környezetünkben

 

– Kikérem magamnak, hogy általában a hegyvidéken, a tengerparton az instant látnivalókra bukik az ember és mindenképpen el kell utaznia innen ahhoz, hogy valami igazán szépet lásson – foglalta össze. Hozzátette, tömegesen nem látható az a fajta alázat, hogy a városi népek egy kicsit lecsendesedve, tempójukat lelassítva éljék meg az alföldi táj adta örömöket. Ha sikerül megmutatni, akkor átérzik, de olyan mintha önmaguktól nem vágynának ebbe a csodálatos közegbe – részletezte. A programsorba az éjszakai túra, a madárgyűrűzés, a jó hangulat és a jó beszélgetés éppúgy bele volt kódolva, mint a természettel való közelebbi ismerkedés és barátkozás.

A legfeljebb 20 órásra tervezett esemény nagyon jól sikerült. Ebben egzakt mérőszámot talán a részvételi arány jelenthetne, de az estére nagyjából 30 fölé duzzadó létszám nem beszédes, nem árulkodik arról, hogy az erdőlakóvá vedlett városiak hogyan is érezték magukat. A Maros egykori medrében tett éjszakai séta gyermeknek és felnőttnek egyaránt jelentett óriási élményt, különösen úgy, hogy a pusztai égbolt fényei legalább annyi, ha nem több látnivalót szolgáltattak, mint mondjuk egy októberi nappalon összeszervezett őszirózsa túra. Egyébiránt a nemzeti park nagyjából 4800 hektáros területe más esetben sem engedi, hogy a látogató unatkozzon. Itt mindig történik valami.

Tövisszúró gébics

 

A madárgyűrűzés is egy olyan programelem, ami csupa érdekességet hozhat, és hozott is. A tövisszúró gébics és csilpcsalpfüzike mellett egy alkalommal egy denevér is fennakadt a speciális hálón, őt azonban nem gyűrűztük meg és nem csak azért, mert a jóravaló jószág nem madár, hanem emlős. Ő is kaphatott volna különleges, azonosításra szolgáló gyűrűt, de csak abban az esetben, ha lett volna közöttünk valaki, aki erre vonatkozóan jogosultsággal és megfelelő felszereléssel, szakértelemmel is bír. A területen egyébként több dologhoz engedélyre van szükség, az igazgatóság mellett az erdészet is illetékes.

Aki nem szeretne túlzottan nagy fejest ugrani a vadonba, annak a tanösvény végigjárása javasolt, de mindezt szakavatott vezető kíséretében érdemes megtenni. Számos esemény van, ahová be lehet csatlakozni, a részvételi díj néhányszázas nagyságrendet, a várható élmény pedig felbecsülhetetlen értéket jelent. A mag egyébként is olyan emberekből áll, akik rendszeresen vesznek részt ilyen és ehhez hasonló kalandtúrákon.Ezek a programok, események ide kattintva érhetők el!

 

Galéria

További programok »

FEL