Július 5. délután az egykori Cserebökény község (1947-1972) központjában gyülekeztek a túra résztvevői. Egy rövid tájtörténeti ismertetőt követően a falu központjában, az egy fiókát rejtő fehér gólyák fészkét szemlélték meg, majd a szalakóták természetes költési lehetőségeit nézték meg a közeli, lombját vesztett, fehéren virító törzsű nyarasban.
Következő helyszínt, a kis delelő erdőt a szalmasárga színbe érő legelőn közelítették meg. Megtekintették a vércsék és erdei fülesbaglyok által elfoglalt gallyfészkeket, ahol a bátrabb túratársak a bagoly tojásos fészekalját közelről is láthatták. Az itt kihelyezett műfészkekben vörös vércse és kék vércse fiókákat figyelték meg. Érdekes volt, hogy a szalakóták számára kirakott D-odúk helyett itt az egyik nyitott vércseládában is költött egy pár szalakóta, akik immár négy fiókát nevelnek. A kirepült kis őrgébics fiókák hangja és látványa pedig újabb, nagy izgalmat okozott a részvevők körében.
Távolabb, az Ős-Maros medrének alján legelt a nyáj. Itt a héjakút mácsonya virágait csodálták meg, majd a kirepülés előtti fejlettségű szalakóta fiókákat néztük meg. Az egyik D-odúban nyolc példány szalakóta fióka nevelkedett, ilyen eset nagyon ritkán fordul elő. A Cserebökényi-pusztákon ez a második alkalom, hogy nyolc szalakóta fiókát találtunk egy odúban.
Az út melletti fás területen kirepült erdei fülesbagoly és búbosbanka fiókák húzódtak meg. Végül a lemenő nap fényében láttuk a fészekben lapuló parlagi sas fiókákat is, majd az ősi kiszáradt meder partján visszatértek a résztvevők a túra kiindulási pontjára.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
