Nemrégiben, a szépülő-újuló tarhosi pavilonban hallottam, hogy az ötvenes évek elején a kisújszállási Csukás István és a kunágotai származású Szokolay Sándor (az akkor még) Békés-Tarhoson tanultak. Csukás hegedűművésznek készült. Az intézményben azonban elég kevés volt a próbaterem, amit a srácok nehezményeztek. Mire az egyik tanártól, lehet, hogy épp Gulyás Györgytől azt az ukázt kapták: „Fiúk, ott van a tégla és a malter!” És a két derék fiatalember felhúzta az új gyakorlóterem falait.
Majdan Csukás István nem a Zeneakadémiára, hanem az ELTE bölcsészkarára jelentkezett, ahol többek között csoporttársa volt apámnak is; később, amikor a ’80-as években a tévében mutatták az írót, az öregem mindig kihúzta magát.
Egy kis közbevetés: kicsiny családommal 2006 óta, minden év júliusának utolsó hetét a balatonszárszói ex-Közgé üdülőben töltjük. S valahogy szinte mindig sikerül azon a héten érkezünk, amikor épp a Sárkányfesztivál zakatol Szárszó szívében, amelyet Dorogi Sándor, a község előző polgármestere álmodott meg. Mi több, a volt kertmozit, az író tiszteletére Csukás Színházra kereszteltette át.
Ugyanis, ahogy a bevezetőmben fogalmaztam, Csukás Pista bácsi vagy negyven éve, májustól-októberig Szárszón élt. Általában csak akkor hagyta el a települést, ha valahova hívták.
„Mindenhova biciklivel járt – de ezt már Kati néni, az üdülő gondnoka mondta –, és folyton alkudozott a piacon a kofákkal; közben lépten-nyomon gyűjtötte a motivációkat.”
A Sárkányfesztivál többnyire úgy kezdődött, hogy egy sárkányhajón megérkezett Süsü, akit a parton hazánk legnagyobb mesélője fogadott. Ilyenkor volt is tülekedés: számos, a Dízni hercegnőkön szocializálódott plázamacseknek szemmel láthatóan semmi köze nem volt a mesehőshöz, de kipipálták a rendezvényt.
És akkor álljon itt egy kis pipiskedés: én is odabattyogtam Pista bácsihoz (ez 2017-ben volt), majd bemutatkoztam, és elmondtam, hogy ki fia-borja vagyok, ő pedig megnyugtatott, nekem sem kell apasági vizsgálatra mennem.
Aznap délután a Csukás Színházban a Kutyánszky Kázmér, avagy a versíró kutya kalandjait a Gergely Theáter adta elő. A dolog pikantériája, hogy a darab debütje 1987-ben, a Békés Megyei Jókai Színházban volt (többek között Tomanek Gáborral és Mészáros Mihállyal a főszerepben). A színmű echte, remek Csukás-dolgozat volt, melynek a muzsikáját az emeletes Berkes Gábor kreatívkodta (ő játszotta a Keménykalapban Sülét).
A darab alatt tilos volt fotózni! Majdan a végén, ahogy távoztunk, mégis úgy voltunk vele, hogy csak kellene a díszletről egy kép, és ekkor épp mellettünk sétált el a Gergely Theáter direktora, maga Gergely Robi. Így meg is kérdeztük tőle, hogy „csinálhatunk-e egy képet?” „Persze!”, válaszolta, azt viszont nem értette, hogy akkor miért a színpad felé exponálunk? Le is lépett; szegény azt hitte, hogy őt akarjuk leképzeni. (Emanuelle, hiányzol!)
Az idei Sárkányfesztiválon tervben volt, hogy a Lencsési Sárkányhíradó FB-csoport számára kérek egy autogramot a Süsü apukájától.
