– A ház és környezete a régi csabai piacok hangulatát idézi – meséli Mácsai Sándor, a Békéscsabai Hagyományőrző Kulturális Kör elnöke, a házikó édesapja. – Az udvaron gyermekjátszóteret rendeztünk be, ahol a legkisebbeket pedagógusok és a körtagok várják egyszerű népi játékokkal. Délutánonként egy-egy alkalommal csabai kolbászkóstolót tartunk, továbbá kolbászvásár is lesz, amelyet a kör tagja, Knyihár Mihály és családja prezentál a ház kertjében.
És hogy a címünkhöz hűek maradjunk, a vendéglátás néhány fabatkába kerül. Kérdésemre elmondja: – Ugye a régi öregek a haszontalan dolgokra azt mondták anno, hogy „Egy fabatkát sem ér!”; hát bizony a csabai kolbász egy fabatkánál lényegesen többet ér!
De nézzük az árlistát: egy kisfabatka (100 forint); a nagyfabatka (200 forint). Egy kisfabatkáért egy mézes-mákos-kukoricás tál jár; egy nagyfabatka egy kóstolótál, amin a kolbászkarikák, a tepertő és szalonnadarabkák csak arra várnak, hogy mikor kapja már be őket valaki; két nagyfabatkáért kaphatunk egy korsó sört a szomszédos szlovák udvaron és ugyancsak két nagyfabatkáért elmehetünk Liker György lovaskocsis városnézésére.
Mi több, Gyuri bácsi ingyenes lovasbemutatót is tart: bemutatja Lujzát és Babát. Szerencsém volt, mert érkezésemkor épp indult a lovaskocsi. S hogy merre indultunk, nyilván előre, de közben megtudom, hogy a ló fenntartja az útvonal választási jogát.
A szekéren zömmel csabaiak voltak, illetve elszármazott unokák is, akik Ócsáról, Maglódról és Gyömrőről érkeztek. (Ágoston, Palkó, Nándi, Andris és Levente).
Egy ilyen negyedórás úton sok-sok hasznos dolog hangzik el. Többek között elmondják, a májusi vihart követően az Öregház tetejét a körösladányi Fűfa Károly tette rendbe.
És egyszer csak vissza is érkezünk a házhoz; valaki felkiált: „Vajon hogy hívják a hőre lágyuló állatot?” „Ló!” – érkezik a válasz. „Hőre nem, de hóra igen” – reflektált Liker György.
(A ház, ahol még a szemetes is zsírosbödönből van.)
Horváth-Mácsai Levente az lkpk, azaz a lovaskocsi parancsnok – Fotó: behir.hu/Such Tamás