Csabai életképek – Fábry Károly: Apponyi-utcák I.

2022. május 1. 16:25 | Ugrai Gábor

Fábry Károly, békéscsabai ügyvéd és újságíró folytatta helytörténeti témájú írásait a Körösvidékben.

A nagy sikerű, a csabai árvizet bemutató részek után, 1922-ben a régi Csaba történeteivel ismertette meg olvasóit. A február 5-én induló sorozatban Kovács F. János gazda mesélt a városról gyerekeinek és unokáinak. Elbeszélését ott kezdte, amikor Csaba még jobbágyfalu volt, de őseink a „hatvanas (1860-as) években felépítették a mai nagy és szép községházát, aranyos nagy betűkkel kiíratták rá: Városháza”. Nagyon sokan csodálkoztak ezen és nem értették, hogy egy falu miért nevezteti így az egyik legfontosabb épületét.

A gyulaiak részéről az hangzott el, hogy a csabaiaknak csak „kívül címzett városuk” van, de belül „csak falu és kupaktanács” maradt. Őseink büszkén vágtak vissza nekik: „ha falu vagyunk is 38 000 lakossal, de a legnagyobb „falu" – az egész Európában – és ha tótok vagyunk is, még sem írattuk ki –  mint a gyulaiak – svábosan „Városház" (Stadhaus), hanem magyarul: Városháza”.

Az akkor élt csabaiak arra is képesek voltak, hogy 1845-ben, három másik községgel együtt (Csongrád, Szentes, Szarvas) megválthassák magukat és szabad polgárokká váljanak. Már egy évvel korábban megindult az alkudozás az akkori földesurak és a csabai elöljárók között, és a legnagyobb vitát a közös legelők elkülönítése váltotta ki. Fábry véleménye ezzel kapcsolatban az volt, hogy „közös lónak turus a háta és azt is tudjuk, ha szegény ember összeáll egy gazdaggal, akkor mindig a szegény húzza a rövidebbet”. A megegyezés tehát nem ment könnyen, de végül a tárgyalások sikerre vezettek és 1845. október 24-én alá is írták a „barátságos örökváltsági szerződést”. A dokumentumot a csabaiak részéről Such János bíró, Milyo Mihály törvénybíró, Koricsánszky János és id. Petrovszky Mihály jegyzők, továbbá 14 elöljáró „és az összes jobbágyok képviseletében 88 jobbágy, in solidum vagyis egyik a másikért és mindnyája egyért jót állva” látták el kézjegyükkel. Hatalmas dolgot értek el elődeink, hiszen „saját tulajdonául tudhatta azt, amit addig – másnak szántott”.

A sorozat negyedik részéből az is kiderült, hogy óriási összeget kellett a csabai jobbágyoknak kifizetniük, és „,merész vállalkozás volt ez egy jobbágy falutól, igaz azonban – amint a szerződés is többszörösen kiemeli – hogy Csaba már akkor 24000 lelket számlált, de egy év alatt ilyen óriási nagy összeget sehogy sem izzadhatott ki”. Kölcsönt kellet tehát felvenniük, de az sem ment könnyen. (Folytatjuk.)

További programok »

FEL