Ebből kiderült, hogy a trafik Erzsébethely forgalmasabb helyén létesülhet, és dohányt, bélyeget, újságokat árusíthatnak benne, alkoholt viszont nem forgalmazhattak. Pályázni kizárólag hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, a „támogatásra szoruló állami tisztviselők családtagjai” és a trianoni békében elszakított országrészekből érkezett tisztviselők vagy családtagjaik tudtak.
A trafikokban történő árusításnak általában egységes kialakítása volt, bár az üzletek megjelenését nem szabályozták szigorúan. Előírás volt, hogy a cégéren szerepelnie kellett a tulajdonos nevének – azaz például: ’Magy. Kir. Dohányáruda”.
Békéscsabán több helyen is épültek trafikok ilyen céllal, ezek közül ma is látható a Széchenyi liget bejáratánál található épület, rajta a felirattal: Anno 1918. Az Apponyi utcai (ma Deák utca) kishídnál található trafikot az első világháborúban mindkét lábán megsérült Baji Gergely is működtette, aki hadirokkantként részt vehetett Ferenc József 1916. évi temetésén. A kishídnál található trafik tisztességes megélhetést adott, hiszen a közelben található Járásbíróság miatt sok illetékbélyeget adhatott el a tulajdonos.
Babarczy Mihály hadirokkantnak a trafikja a Fiume sarkán volt, ő apróhirdetésekben is „a nagyérdemű közönség szíves pártfogását” kérte, sőt 1925-ben már újságokat házhoz is szállított.
A trafikhoz jutás olyan fontos volt a hadirokkantaknak, hogy még egy anekdotikus történetbe is beleszőtték. Eszerint egy 101-es tartalékos tiszt, Dr. P. haslövést kapott, melyből felépült, „de örökre béna maradt mindkét lába”. Mint rokkant, trafikengedélyért folyamodott, amit meg is kapott, de a nyitáshoz kétszázezer koronára lett volna szüksége. Szerencséjére azonban egy belvárosi sétáján (!) találkozott Habsburg József főherceggel, aki „megállította, minthogy egyenruháján látta, hogy százegyes” és emlékezett is a háborúból a főhadnagyra. Panaszát meghallgatva a főherceg „habozás nélkül ajánlotta fel neki a szükséges pénzösszeg” teljes egészét, melyből P. hadirokkant megnyithatta trafikját.
