Az Élővíz-csatorna partja és a nyúlgátak már alig bírták a víz nyomását, félő volt, hogy bárhol átszakadhat a védmű. Fábry írása szerint Békéscsaba legmagasabb pontja az evangélikus nagytemplom hátsó küszöbe volt, a maga 88 méterével. Arra biztatta olvasóit, hogy nézzenek végig a környező utcákon és maguk is tapasztalhatják, hogy az utcák lejtenek.
Az árvíz utolsó napjaiban azonban a víz magassága elérte a 88 méter 75 cm-t, „vagyis a csatornába be-hatolt viz szine már magasabban állott, mint a nagytemplom hátsó ajtajának küszöbe”. Ha ez a víztömeg rászakad a városra, teljes bizonyossággal tönkreteszi azt. A legnagyobb veszedelem a Békési út felől fenyegetett, nem véletlen tehát, hogy ott volt a legtöbb gátőr, akik éjjel-nappal vigyázták a töltést. Esténként, szalonnasütés közben azonban felmerült bennük, hogy a legjobb megoldás talán az lenne, ha Békésföldvár (Murony), Mezőberény felé szakadna át a gát, hiszen ezáltal Békéscsaba megmenekülne. Fábry ehhez a részhez sietett hozzátenni, hogy „embernek, istenfélő jó léleknek nem szabad ilyenre gondolni, még kevésbé az ilyet megtenni”.
Az emberek egyszer csak hallották, hogy zubog a víz, áttört a gát! Bármennyire igyekeztek, nem tudták betömni a rést és a víz szabadon zúdult Kisrétre, Dobozmegyer (Mezőmegyer) irányába. Hajnalban a békésföldvári vasútállomáson azt hallották, hogy zúgva közelít valami, de nem tudták eldönteni, hogy mi az. Árvíz biztosan nem lehet - nyugtatták magukat, „hiszen a környékünkön sincs és sohasem volt víz”. Az áradat azonban megérkezett hozzájuk, átcsapott a vasúti töltésen és elöntötte a környékbeli földeket, és tanyákat. „És most töprengjetek jó csabaiak, nem-e az Isten kegyelme volt az, ami Csabát megmentette és nem-e csoda volt, hogy megmenekült?”
Nem biztos, hogy Isten kegyelme mentette meg a csabaiakat. Fábry Károly megemlítette, hogy a városban sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy egy bizonyos B.L. vágta át a gátat és ezzel mentette meg Csabát. Ezt természetesen senki sem tudta bizonyítani, „pedig talán az az illető megérdemelte volna a város — háláját is”.
A következő évben, 1889-ben megépült a körgát, de árvíz azóta nem fenyegette Békéscsabát. 1998-ban a körgát és a Lencsési út találkozásánál állítottak kopjafát és avattak emléktáblát a nagy csabai árvíz emlékére.
