Békéscsaba az „egyesztendős oláh uralom” alól történő megszabadulásra emlékezett, melynek „Horthy katonáinak, a magyar nemzeti hadseregnek városunkba való bevonulása” vetett véget.
A többhetes előkészületi munkák után, aznap reggel nyolckor a laktanya udvarán felsorakozott a helyi katonazenekar és a díszszázaddal együtt megindultak a városközpont felé. Az zsúfolásig megtelt evangélikus nagytemplomban ifj. Koren Pál tartott hálaadó istentiszteletet, míg a belvárosi katolikus templomban Bartoss Ferenc celebrált ünnepi misét.
Az ünnepség a városháza előtti emelvényen folytatódott, itt „a főtér minden zugát” megtöltő csabaiak előtt 10 órakor a díszmagyarba öltözött dr. Berthóty István polgármester „emelkedett hangú beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt”. Őt követte „a nagy nap szónoka”, Koppányi Gyula református lelkész, aki többek között a szabadságról, a magyar zászló három színéről fejtette ki gondolatait és „a jobb jövőbe vetett hitét kifejező szavakkal fejezte be beszédét”.
A főtéri rendezvény után a „kaszárnyában” a csabai gyalogezred tisztikara adott ünnepi díszebédet, melyen a szónok pohárköszöntőn „emelte poharát Magyarország kormányzója, Horthy Miklós egészségére”.
A megemlékezések közül is kiemelkedett a Kisgazda Ifjak népünnepélye, melyet a felszabadulás emlékére tartottak a Kisgazdakör helységeiben. Itt a Himnusz eléneklése után Kliment Z. Pál beszéde következett, melyben a „militarizmus rendkívüli fontosságát hangoztatta” és „élteti a nemzeti hadsereg szervezőjét és vezérét, Horthy Miklós kormányzó ur Őfőméltóságát”.
Az ünnep alkalmából Békéscsaba polgármestere táviratban üdvözölte a kormányzót és Rátvay Imre alezredest, városunk felszabadítóját is. Az, hogy mit is jelentett ez a nap a csabaiaknak, a Körösvidék címlapján olvashatjuk: „Felujjonghattunk, felzokoghattunk mondhatlan örömünkben, hirdethettük, kikiálthattuk szabadon, boldogan, büszkén azt, amit az elnyomatás szenvedésében ezerszeresen éreztünk, hogy magyarok vagyunk. Szivünkből, [..] hatalmas erővel tört ki a hozsánna, ünnepeltünk, lelkesedtünk, hallelujáztunk feltámadásunk első biztató megnyilvánulásán”.
