A csabai Körösvidék részletesen tájékoztatta a nagy nap eseményeiről olvasóit, így többek között az is kiderült, hogy már kora reggel ünnepi díszbe öltözött a város, a Szent István téren pedig tábori oltárt állítottak fel emelvénnyel és imazsámollyal. A „fenséges úr” vonattal utazott Békéscsabára, majd autóval érkezett meg a városháza elé, ahol „egetverő éljenzéssel” fogadták.
A 101-esek küldöttségének üdvözlése után a Himnusz csendült fel a téren, ezt követően József főherceg ellépett „a díszszázad arcvonala előtt s megelégedését fejezi ki a katonaság pompás magatartása felett”. Dr. Berthóty István polgármester beszédében megemlékezett a 101-esek hősiességéről, önfeláldozásáról és köszöntötte a vendéget, a „minden katonájának rajongásig szeretett parancsnokát”.
Az ünnepség a téren folytatódott, ahova megérkezett a volt 101-esekből álló, körülbelül 500 fős menet, katonazenekari kísérettel. Istentisztelet, beszédek következtek, melyek „a magyar jobb jövőben vetett hitnek lángját lobogtatták fel minden szívben”.
Ezt követően a Habsburg József szólt az ünneplő civilekhez és katonákhoz és így emlékezett vissza a csabai katonákra a négy évvel ezelőtti csatában: „Mint a vihar, ugy rontottak előre és a felvert por sem ült el s már át volt törve az ellenség arcvonala. Eldőlt a csata, eldöntötték a dicső 101-esek”. Azt is hangsúlyozta, hogy amíg ilyen katonái vannak a hazának, mint a 101-esek, addig „félni nem kell”, „újra nagy lesz Magyarország és boldog”. Hatalmas éljenzés kezdődött, melyet csak úgy lehetett lecsendesíteni, hogy a katonazenekar a Himnuszt kezdte el játszani.
Az ünnepély a Vigadóban folytatódott a 101-es katonák, családtagjaik, a város vezetői és a királyi főherceg társaságában. Itt szólalt fel Panwitz Vilmos ezredes és tett javaslatot arra, hogy „elesett bajtársaink és volt ezredünk dicsőségét egy emlékművel örökítsük meg”, ennek fővédnökéül pedig József főherceget kérte fel, aki örömmel vállalta a feladatot. A díszebédet a Fiume szálloda éttermében rendezték meg, a különböző fogások között a főherceget és a gyalogezred katonáit éltették.
Ebéd után Habsburg József kíséretével elutazott Békéscsabáról „itthagyva maga után mindenki szívében az iránta megnyilvánult szeretetet”.
