Országos hír – Vendégszeretők vagyunk, de …
Panaszának, sőt felháborodásának adott hangot a Körösvidék 1922. október elsején a Budapesten állomásozó antant misszióval kapcsolatban. Kiderült, hogy a trianoni békében foglat magyar hadseregkorlátozás ellenőrzésére másfél évvel korábban a magyar fővárosba érkezett „az úgynevezett leszerelő és ellenőrző antant-misszió”.
A feladatuk szerint a „magyar haderő leapasztásában” kellett szakértőként részt venniük. Igen ám, de ennek megtörténte után, igaz, hogy kisebb létszámban, de még mindig Budapesten állomásoztak tagjai. A Bethlen István vezette magyar kormány hivatalos tiltakozó jegyzéket küldött a győztesek nagyköveti tanácsához. Ebben megírták, hogy rengeteg pénzébe kerül az országnak ennek az ellenőrző csoport ellátása és működtetése. Sőt, a Bethlen még ennél is továbbment, egyenesen „óvást emelt Magyarországnak e fölösleges, a békeszerződéssel összeférhetetlen zaklatása ellen és sürgeti, hogy a misszió tagjait vezényeljék vissza hazájukba”. A Körösvidék szerint az antant nem panaszkodhatott a fogadtatásra, hiszen hazánk mindent megadott a csoport tagjai számára és támogatta – a számunkra elfogadhatatlan – munkájában. Munkája végeztével azonban a misszó vezérkara nem távozott hazánkból, hanem „tovább müködött a magyar kincstár költségén, hogy még néhány részletkérdésben „hivatalos tudomást" szerezzen a „tényálladék" felől”. Emiatt Magyarországnak milliókat kellett kifizetnie az ellátásukra és a működési feltételeinek biztosítására. Igaz, hogy „vendégszerető nemzet vagyunk, az idegent mindig szívesen láttuk és ősi virtus szerint fürösztöttük minden jóban”, de ami sok, az sok. Az újságcikk szerint ez a helyzet azért alakult ki, mert a csoport tagjai olyan jól érzik magukat Budapesten, hogy nem nagyon akarnak hazamenni. Az is lehetséges, folytatta a Körösvidék, hogy az antant elfoglalt, hiszen a „németországi jóvátétel parázskérdése után kilobbant a görögtörök háború, nem csoda, ha Párisban rólunk megfeledkeztek és a nagyköveti tanács a Budapestre küldött missziót itt felejtette”. Nem baj tehát, ha a magyar kormány sürgeti a győzteseknél „az itt feledt missziótagok haladéktalan viszszahivását”.
Helyi hír – Találkoztak a hősök
Már korábban elhatározták a volt 101-esek, hogy „a hazafias érzelem ápolásának a fontosságától és a kitűzött magasztos cél mihamarabbi elérésének szándékától” vezetve minden szombaton találkozni fognak egészen addig, amíg „amíg a szövetség ügyeit rendes mederbe nem terelhetik”.
Így történt ez 1922. szeptember 30-án is, amikor a Fiume Szálloda éttermében gyűltek össze a választmány tagjai. Az ülést vitéz Bertly János százados nyitotta meg, majd adta át a szót Machalek Pál századosnak „hogy a választmánytól kapott megbízás alapján összeállított alapszabálytervezetet terjessze elő”. Ezt a választmány el is fogadta és a Machaleknek szóló köszönetet jegyzőkönyvbe vették. A legfontosabb napirendi pont a 101-es emlékmű felállítására vonatkozott. Az alelnök felszólította „a jelenlevőket, hogy a tervek megvalósításában valamennyien tehetségük szerint vegyék ki részüket, ami becsületbeli kötelesség”. Nagy lelkesedés fogadta a terveket és a tagság fogadalmat tett arra, hogy „addig nem nyugszanak, amíg a 101-es emlékmű tervét valóra nem váltják”. A költségek fedezésére gyűjtést indítottak, melynek szervezésére egy bizottságot is felállítottak. „A bízottság tagjai vitéz Bertly János százados elnöklete alatt: Machalek Pál százados és Belanka Mihály főtitkár lettek”. Mindezek után még kisebb jelentőségű ügyeket tárgyaltak meg, majd az ülés véget is ért.
Szó szerint – Emelni kell
„Megemlékeztünk arról, hogy a városi villamosmüvek alkalmazottai oly értelmű memorandummal járultak a telep igazgatósága elé, hogy órabérüket két kgr. búzában állapítsák meg. A pénteki napon ebben az ügyben fordulat állott be, amenynyiben az alkalmazottak megváltoztatták első kérelmüket és ujabban az eddigi fizetésüknek száz százalékkal való felemelését kérik.
A kérelem letárgyalására hétfőn délután összeül a villamosmüvek igazgatósága. Ezzel kapcsolatban az igazgatóság kérelmére tudtára adjuk olvasóinknak, hogy az egyik helyi lapnak az a közleménye, hogy az alkalmazottak 200 százalékos béremelési kérelemnek járultak volna az igazgatóság elé és hogy tárgyalások indultak volna meg az igazgatóság és az alkalmazottak között, nem felel meg a valóságnak. A hétfői igazgatósági ülésen, mint már jeleztük, az áramszolgáltatási dijak felemelése is tárgyalás alá kerül. Az emelés aránya elég magasnak Ígérkezik, minthogy a legutóbbi emelés óta nagy mértékben megdrágultak az üzemi költségek is. Az igazgatóság az áramdíjemelés indokolt voltának szemléltetése céljából táblázatot állított össze az ország különböző városaiban aug. hó folyamán érvényben volt áramdijakról. Szükségesnek találjuk a közelebb fekvő városok díjtételeinek ismertetését. Szolnokon: Hektówattóránként 675 K. Üzemek részére 4 80 K. Hódmezővásárhelyen: 3-80 K és 3"57 K Gyulán 3'50 K és 2 50 Mezőtúron: 3-50 K és 3,50. Makón: 6,50 K és 4 K. Szentesen: 7 K és 6 K. Szerencsen pedig ahol vizi erőre van berendezve a telep, 3 K és 2 K. Addig Békéscsabán 3 K és 160 K volt ugyanakkor az áramdíj. Tehát a békéscsabai telep által szolgáltatott áram volt az összes felsoroltak között a legolcsóbb. Nagyban hozzájárul az emeléshez az is, hogy a városi közvilágítás óriási terheket ró % villanytelepre és ezt a lakosságra hárítják át ami hektowattóránként körülbelül 1 és fél koronát tesz ki. Előidézője ennek az, hogy a város a közvilágításra 100 ezer koronát ad évente, amire csak az eddig eltelt nyolc hónap alatt 650 ezer koronát fizetett már rá a telep.”
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_10-12/?pg=0&layout=s
Kép forrása
http://bekeswiki.bmk.hu/images/0/03/Makkay_Pal_sirja.jpg
