A Nők című könyvében (amelyben az alábbi kiváló ajánlót olvashatjuk: „Nem egy rendes ember kötött már ki híd alatt nő miatt”) elmeséli, egyszer egy vörös hajú fehérnép táncolt az asztalán, és a saját verseit kántálta. Ekkor egy fószer rászólt, hogy „Hé, Bukowski lakásában tilos rímeket olvasni!”
Egyebek mellett Bukowski Amerikában költőként vált először ismertté. Innen, Csabáról, Los Angelestől 10 ezer kilométerre nyugodtan kijelentem, hogy szabadverseket írt. Na jó, azért nem húznám be a beatköltők halmazába, mert biztos kikapnék tőle. A lényeg, hogy utálta a rímeket, amihez élete végéig tartotta magát.
A Gabo Kiadó Facebook oldalán az alábbiakat olvashatjuk: a „Vízben égni, tűzbe fulladni című kötet első három részében szereplő versek az 1955 és 1968 közötti évekből származnak, míg az utolsó rész az 1972–1973-as munkákat tartalmazza. Így egészen átfogó képet kaphatunk arról, hogyan vált Bukowski költővé, és látni fogjuk, hogy – mint általában a műveiben – ebben a kötetben is az igazat, csakis az igazat mondja az életről, közben földbe döngöl, felemel, szórakoztat, elgondolkodtat, megnevettet, szembesít, meghökkent, megsemmisít, gyomorba vág, aztán talpra állít és leporol minket. És mindeközben még tanulhatunk is tőle.”
Bukowski utálta a rímeket, de imádta a cicákat – Fotó: Michael Montfort
Pritz Péter, Bukowski fordítója az utóbbi két évtizedben Bukowski – egy kivétellel – valamennyi Magyarországon megjelent művét magyar nyelvre ültette. „Húsz éve indult a Charles Bukowski-életműsorozat Magyarországon, és felemelő élmény látni, hogy egyre többen szeretik, élvezik Bukowski írásait, és egyre többeket érint meg az, amit ő a világról, az életről és rólunk, emberekről mond” – fogalmazott.
Hozzátette, a Vízben égni, tűzbe fulladni nem csupán egy irodalmi esemény, hanem mérföldkő: egy korszakos szerző új arcát mutatja meg, most először magyarul. Bukowski versei egyszerre nyersek és szépek, dühösek és érzékenyek, mélyen emberiek és kegyetlenül őszinték.
Ismét Csabáról hozzáfűzöm, Bukowski szó szerint hosszú évtizedek alatt a Los Angeles-i kukák árnyékából itta, írta és verekedte fel magát a legfelsőbb hollywoodi körökbe – persze a magamaga tehetsége hátán. (Ez egy három és félmilliárdhoz.) Én húsz éve falom a gondolatait. Az első a Vén kujon első kiadása volt, amit rongyosra olvastam. A könyvtáros lányok nem is értették, hogy mit eszek azon a könyven. Ma már mainstream.
Persze annak nem igazán örülök, hogy már azok is szeretik, akiket nem szeretek.
