(Prológ: A Charlie és a csokoládégyár című kötetben az egyik szereplőt már nem irdatlanul kövérnek, hanem irdatlanul nagynak nevezik. Illetve több regényben kicserélik az ún. sértő jelzőket. Így például a testsúlyra, a nemre, a mentális egészségre vagy az emberek bőrszínére vonatkozó szavakat.)
Ezúttal egy a másik Charlie-val, azaz Charles Bukowskival foglalkozom. Pritz Péterrel, a zseniális szerző fordítójával telefonon, tegeződve beszélgettem.
– Eredendően egy könyv jogörökösétől kell megkérni, hogy átírhatnak-e bizonyos szavakat. Ez viszont a történelem meghamisítása – mondja.
– Ráadásul, ha egy Nobel-díjas munkát kigyomlálnak, akkor az utókor az átírt könyvre jogosan kérdezheti, hogy ezért miért kapott díjat?
– Valóban. Egyetlen reményem, hogy Bukowski nem akkora globális sztár, mint mondjuk a Harry Potter szerzője, és így nem fogják elővenni. Persze, szerencsére ő is egyre népszerűbb világszerte és itthon is. Szerintem mindez főleg annak köszönhető, hogy 50 éven keresztül következetesen megmondta az igazságot, olyasmiket, amiket mi már nem mer(t)ünk kimondani vagy megtenni.
– Ebből kifolyólag a könyveit vagy teljesen átírnák vagy bezúznák, mert egy oldalon akár 80 trágár kifejezést használ.
– Nem olvastam az ide vonatkozó híreket. Mostanában igyekszem távol tartani magam mindentől, ami idegesít. Alapvetően nincs időm, kedvem feleslegesen felhúzni magam, így nem tudom, hogy egy könyvet csak azért átírnának-e, mert sok benne a káromkodás. De ha mondjuk Buk azt írja, hogy élvezi a k***ák társaságát, akkor azt kéne írni helyette, hogy „jól érzi magát ledér nőszemélyek közt”? Agyrém.
– A hazai „erkölcsrendészet” beleszólhat a fordításba?
– Nem tudom elképzelni, hogy ez technikailag hogyan nézne ki. A már lefordított könyvek esetében a gyakorlat általában az, hogy a fordítás joga öt-hét évig az adott kiadónál van. De tudtommal a kiadó nincs felhatalmazva arra, hogy bármit is változtasson egy fordításon a fordító engedélye nélkül.
Tehát ha megkeresné őket egy elvetemült PC-szervezet azzal, hogy ezt a könyvet ezzel és ezzel a módosítással adják ki újra, akkor nekem azt engedélyeznem kellene. De nyilvánvalóan nem fogom engedélyezni. Ha Buk úgy írt meg valamit, ahogy, azt én úgy is fordítom le.
Nem azért nem adnék rá engedélyt, mert akkora csávó vagyok, hanem azért, mert mindig a pontos fordításra törekszem. Előfordul, hogy akár egy napig is agyalok egy mondaton. Sajnos ma már – nem hivatalosan – elég sokan fordítanak Bukowskit, amit itt-ott megosztanak. A rossz fordítással viszont az író nevét gyengítik, és előfordulhat, hogy valaki azt gondolja: „Nem is értem, mi ez a nagy felhajtás Bukowski körül, ez nem is olyan jó.”
Holott, ha rendes fordításban olvassák, vélhetőleg pont nem ezt gondolnák, hanem azt, amit az emberek általában gondolnak Bukról: hogy nem lehet letenni, nem lehet és nem kell szabadulni tőle, mert annyira valós, mélyreható dolgokat mond az életről, hogy az adott esetben/sok esetben még segíthet is az olvasónak eligazodni ebben a káoszban, amit életnek hívunk. És teszi ezt olyan egyszerű eszköztárral, hogy így mindenkit – vagy legalábbis sokakat – meg tud érinteni. Na most, ha ebből valamiféle „agenda” mentén akarna valaki kívülről belenyúlni, az még katasztrofálisabb fordításokat szülne. Én abban hiszek, hogy valamit úgy kell lefordítani, ahogy az oda van írva.
– Mondjuk teljesen más Kerouac Útonjának a hetvenes évekbeli és a mostani fordítása. A korábbi sokkal költőibb és nem mindig fedi azt, ami az eredetiben van.
– Nem lehet a korábbi korok fordítóit hibáztatni, hiszen például a rendszerváltás előtt nem volt angol oktatás az iskolában, nem voltak magazinok, könyvek, amelyekből háttérinformációt lehetett volna szerezni egy-egy adott mű lefordításához, nem voltak szlengszótárak, maximum „sima” szótárakból dolgoztak. A mi generációnknak már lényegesen könnyebb: tanulhatunk az USA-ban, Angliában és az internet is rengeteget segít. Ettől persze még ma is el lehet rontani fordítást, erre is van sok példa sajnos.
– Még hónapokkal ezelőtt az Fb-oldaladon olvastam, hogy új Bukowski köteten dolgozol. Mikorra várható a megjelenése?
– Hat év után először végre újra megjelentethetünk egy eddig még ki nem adott Bukowski könyvet, ami ezúttal – nagy örömömre – egy novelláskötet lesz. A város legszebb nője címmel fogjuk megjelentetni a CSER Kiadóval közösen – a tervek és a reményeim szerint áprilisban. Harminc, fantasztikusan megírt, néhol letaglozó, néhol szürreális, néhol humoros, de mindvégig szórakoztató és elgondolkodtató novella lesz a kötetben.
A könyv első bemutatója április 30-án lesz Horányban, a Nemdebárkában, idilli környezetben, a Duna-part mellett, ahol Péterfy Bori fog felolvasni a könyvből. Illetve drMáriás, szakavatott Bukowski-rajongó pedig az író grafikáiból, illusztrációiból fog kiállítást tartani, valamint előadást adni egyik kedvenc írójáról, Bukowskiról. És ha minden jól megy, akkor a helyszínen meg is festi a könyv borítóját a saját elképzelése szerint – bár a Bukowski-est ezen mozzanata jelen pillanatban még egyeztetés alatt áll. Én már nagyon várom az eseményt, és mindenkit sok szeretettel várunk rá.
