– A húsvét ma már egyre jobban a családokra fókuszál, anno azonban egy lényegesen közösségibb, nagyobb volumenű esemény volt – mondja Nógrádi Csilla ötletgazda. – Ezáltal néhány éve kitaláltam egy olyan programot, amely még az ismeretleneket is összehozhatja. Maszkot húzunk, beöltözünk, mi több, beöltöztetjük az állatainkat is, körbejárjuk a közeli utcákat, és cukrot osztunk azoknál a házaknál, ahol kisgyerekek vannak.
Hamarosan el is indul a kis kompánia; a kislányok virágnak, a nagyobbak és a pacik – Tündér és Tardis – nyuszinak öltöznek be. És mindenki szivecskés napszemüveget visel.
– Elvileg balra lesznek gyerekek – mondja Csilla az első utca középtáján, és az udvarra bekiabál: „Jó napot, Fiatalok! Gyertek csak ki!”. – Sziasztok! – szól ki az udvarról Ignácz Bence, akinek a hangja kísértetiesen hasonlított a múltkori Mikuláséhoz. (Ő volt? Nem? Dehogynem!)
Galéria
– Hozok egy vödör vizet, mivel nem mindenkivel fogok hétfőn találkozni – teszi hozzá. Majd ki is jön egy egész pohár vízzel, és belekezd a Zöld erdőbenbe… Amikor a Szabad-e locsolni? sorhoz ér, mindenki rávágja: „Igen!”
Közben megtudom, Bencéék szomszédjában kivételesen a Békés Megyei Rádióamatőrök néhány tagja héderezik. A két porta között nincs kerítés, csak bizalom. Nemsokára többen is kijönnek. Életédesítőt kapnak, hiszen jó gyerekek voltak.
Ma már biztos alszanak, hiszen az utolsó betűt 21.28-kor ütöm le.
