– Jövök, Cica, jövök! – szólt oda Nógrádi Csilla Tardis nevű pacijának, aki előtte, mihelyst meglátta a gazdáját, visszafogottan nyerített egyet a Nógrádi tanyán. A program ötletgazdája elmondta, a húsvét jelentősége egyre jobban leszűkült, a családokra koncentrálódik, miközben korábban egy lényegesen közösségibb, nagyobb volumenű esemény volt.
A rendezvény társprogramja Fekete Vanda haszonállat-simogatója volt – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Ebből kifolyólag évekkel ezelőtt kitalálta, hogy tető, illetve szabad ég alá hoz egy olyan programot, amely akár az ismeretleneket is összehozza, akik mint régi barátok, beszélgethetnek.
– Kicsit őrüljünk meg a gyerekekkel – húzza alá –, hiszen ilyet évközben úgy sem csinálunk. Maszkot húzunk, beöltöztetjük az állatainkat és körbejárjuk a szomszédos tanyákat, akik apró finomságokat kapnak.
Csilla nyuszinak öltözött (szerintem Tardis is), de eljött a fekete bárány, a zöld tündér, egy Minyon, virágfüzéres lányok, hírközlők, bari, kecske, póniló. Menet közben többen is csatlakoztak a kissé bohókás, tarkabarka kompániához – mint a régi szép időkben, ha cirkusz jött a faluba, akkor a gyerekek végigkísérték a rikkancsszekeret.
Talán csak a nyuszik bújtak el.