A tervezett kezdés előtt vagy húsz perccel hamarabb érkeztem a tájházhoz, de már így is nagyon sok klubtag várakozott a helyszínen – sietettek a 17-estől, mert szemerkélt. – Ki az, aki be van regisztrálva a szlovák választói névjegyzékbe? – tette fel a kérdést nem sokkal érkezésem után Kiszely András, ekkor néhányan jelentkeztek. – És miért nincs mindenki? – Hangos nevetés volt a válasz, majd bementek a gangra, ahol megkezdődött a program.
Elmondta, az épület 1972 óta minősül tájháznak; ez volt az első szlovák nemzetiségű tájház az országban. – Amikor 1718-ban megérkeztek az őseink Csabára – mesélte –, akkor még csak négyszázan voltak, száz év múlva azonban már közel 25 ezren lakták a várost. Érezhető volt, hogy egy nagyon gyors gyarapodáson ment át a lakosság.
Kiszely Ondris – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Megállapította, hogy nyilván nem a belső szaporulat, hanem a folyamatosan északról, az évente majdhogynem százával érkező népességutánpótlás volt az, ami földuzzasztotta ennyire a lélekszámot. Az első csabaiak egy mocsaras, elvadult pusztaságban kezdték meg újjáépíteni várost, amely középkori gyökerekkel is rendelkezik. Az a terület, ahol most vagyunk, mindig is a városközpont volt.
– Ki tudja, a Garay utca elnevezés honnan ered? – tette fel a kérdést, majd meg is válaszolta: „az első lakosok régen, az említett vizenyős-mocsaras területre összevissza építették a házaikat, mert az alap nélküli vályogházaknak szükség volt egy száraz alapra. Ebből kifolyólag a stabilitáshoz a vízből kiemelkedett száraz területeket keresték”.
Megemlítette, hogy Sztraka Ernő építész szedte rendbe, egyenesítette ki a tűzveszélyes, közlekedési szempontból görbe utcácskákat, amelynek az lett az eredménye, hogy sok házat le kellett bontani, vagy újjá kellett építeni. Például a Garay akkor még Görbe utca névre hallgatott.
Galéria
– Az 1810-es katonai térképeken már szerepelt ez a ház – fűzte hozzá –; arra is van forrás, hogy az 1865-ös nagy városrendezési koncepció elindulásakor ez az épület még sokkal hosszabb volt. Ismert, akkoriban mindegyik ház (fa)podsztyenás volt, de amikor kvázi megrövidítették a tájház óépületét, kőpodsztyenás változatban épült a frontja. Ilyenek például a Békési Úti Közösségi Házak épületei, de kevés van belőlük Csabán. Ez az épület 1865-ben nyerte el mai formáját, amely 1972-ig a Csankó család tulajdona volt.
Ezután az érdeklődők bementek a háromosztatú alföldi parasztház tisztaszobájába, de a szlovákok nem így hívták, hanem elsőszobának. Azt követően a lencsésiek az éléskamrától a padlásig bejárták a tájház minden szegletét.
A kamrában még volt egy kis csabai valuta is. Vajon mi lehet az?
A megfejtést visszafele írom le: zsáblok.
