Erdős László, a Szív a Szívért Alapítvány kuratóriumi titkára, egyben a rendezvény szervezője elmondta, megalakulásuk óta, vagyis 31 esztendeje segítik a szívtranszplantáltakat erkölcsileg, életvitelileg és anyagi támogatásban. Feladatuknak tekintik továbbá, hogy a transzplantációt követően, a fertőzések megelőzése érdekében mindenkinek az otthonában egy sterilszobát alakítsanak ki.
Erdős László és Prof. Dr. Szabolcs Zoltán – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Megemlítette, az első magyarországi szívtranszplantációra 1992. január 3-án került sor, amelyet az utóbbi 33 esztendőben 940 követett. Az első 15 évben átlagban hat-hét szervátültetés történt, majd miután hazánk 2013-ban belépett az Eurotransplant szövetségbe az átültetések száma megsokszorozódott. „Az utolsó szuper év a Covid-19 járvány előtti, 2019-es volt, amikor 67 transzplantáció történt, manapság átlagban 50” – fűzte hozzá.
– Akik a végstádiumú szívelégtelenség miatt a szívtranszplantációs várólistára kerülnek, azok már olyan állapotban vannak, hogy műtét nélkül egy-másfél éven belül meghalnak. Életük egy részét intenzív osztályon töltik; néhányuk műszíven várja a szerv megérkezését – mondta Prof. Dr. Szabolcs Zoltán.
Galéria
A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika szívsebésze elmesélt, épp a rendezvényen beszélgetett egy volt páciensével, aki hat éve, a műtét előtt alig bírt 10 lépést megtenni, most pedig a kertben dolgozik, illetve mindenfajta otthoni munkát el tud látni.
– Óriási dologként élik meg, hogy visszakapják az élet minőségüket – folytatta, hozzátéve, egy másik fiatalember 28 éve kapott új szívet; ő is aktívan kirándul, biciklizik. És volt olyan páciens is, aki a transzplantációt követően még 28 évig élt, többek között megnősült, két gyermekük született, tulajdonképpen fel tudta nevelni őket.
***
A programot Tálas Csaba, a Szent-Györgyi Albert Technikum és Kollégiumban igazgatója nyitotta meg. Egyebek mellett a rendezvényen számos sorstárs párral találkoztunk, akik korábban az ország két különböző pontján – például Százhalombattán és Mikepércsen – éltek, majd a közös élményeik hatsására összekötötték az életüket.
