Az alapító krisztusi korban van. Mint mesélte: a „Békéscsaba a múltban” csoportot tíz évvel ezelőtt hozta létre, ebből szökkent szárba a címben említett közösség. A múltbéli dolgok, emlékek felidézésére született csoport mintegy 15 ezer tagot számlál, s minden bizonnyal van átfedés, de azért ez már így is meglehetős tömeget jelent. Sanyi kakas sztorija mellett, vagy inkább helyette talán van néhány említésre méltó momentum, s itt most nem feltétlenül a cipővásár konkrét helyszínét és időpontját vagy éppen a „drága fotók készülnek a Szarvasi úti hídnál” típusú posztokat kellene kitárgyalnunk. Bár nyilvánvalóan vannak, akiknek ezek az ügyek életbevágóan fontosak, viszont nem ez az a platform, ahol ezekről hitelt érdemlő infókat fogunk közölni.
– Békéscsabán születtem, 1988-ban – kezdte a történet legelején Soma, hozzátéve: élete nagy részét itt töltötte. Mindig érdekelte a város múltja, valamint a város vasútjának a múltja is. Ez utóbbihoz kapcsolódóan van egy hobbiprojektje, ami Alföldi Kerti Gazdasági Vasutak néven fut. A kezdeti iskolaévek, valamint egy vasúti végzettség megszerzése után a Miskolci Egyetemen, történelem szakon szerzett diplomát. Ez akkoriban volt, amikor a Facebook már kezdett felfutni, az iWiW pedig lecsengeni (2010). Regisztrált az előbbire, majd ráakadt a „Miskolc a múltban” csoportra. A további lépések innen már sejthetőek, arra viszont egyáltalán nem számított, hogy ez a dolog ennyire sikeres lesz. A sikerességet, a népszerűséget vagy talán inkább a népességet gondolja a leginkább meglepőnek.
A „Békéscsaba a múltban” egy évtizeddel ezelőtt jött létre. Sokan voltak, akik itt kezdtek el érdeklődni arról, hogy a bolt nyitva van-e vagy, hogy az adott orvos mikor rendel – ismertette, kiemelve: rájött arra, hogy erős igény van a napi aktualitásokra, az alapvető információk közzétételére, a hírek megosztására. A „Békéscsaba napjainkban” erre az igényre rímelve jött létre 2013-ban. A szabályzat meglehetősen részletes és terjedelmes, ezt azzal indokolja, hogy szükség van egyértelmű előírásokra és ezek betartatására, mert ha nem így történik, akkor annak kárát szenvedi a közösség. Mint kifejezte, törekednek a pártatlanságra – a többes szám azért indokolt, mert rajta kívül a felesége is adminisztrátorként tevékenykedik, valamint nemrégiben csatlakozott hozzájuk egy harmadik személy is, aki pedig szerkesztői jogosultságokkal rendelkezik.
Mint mondta, egyáltalán nem haragtartóak, egy véglegesnek látszó bannolást követően is kaphat a delikvens második esélyt. A szabályokat komolyan veszik. Az elsődleges az, hogy egyáltalán ne legyen napi politikai iszapbirkózás. Politikai döntésekről, beruházásokról, aktualitásokról természetesen szó eshet, de a sárdobálást szeretnék elkerülni. Ötletelni, témákat felvetni, információkat megosztani lehet, de a platform jellegéből adódóan valószínűleg teljesen alkalmatlan az érdemi vitákra. A kötekedés, a be-beszólogatás, sőt a veszekedés elő-előfordul, de nagy a valószínűsége annak, hogy az érdemi párbeszéd ilyen nagy közösségben eleve kizárt. A másik ember messze van, nincs közvetlen kapcsolat a felek között, ezért talán könnyebb beszólni – mondta. Azt is ismertette, hogy a profitorientált hirdetéseket, a direkt reklámokat nem engedik meg, mert ez sokakat zavarna.
Korábban az volt az alapvetés, hogy bármilyen poszt kikerülhetett, a kérdéses, vitás közlést utólagosan ellenőrizték. Most pedig az az uralkodó elv, hogy a posztok kizárólag jóváhagyással kerülhetnek ki. Ezért is van szükség még egy személyre, aki csekkolja, hogy mi az üzenet, s az csak ezután mehet ki. Fontos, hogy egy-egy lényegi kérdés vagy éppen kóbor kutyáról/macskáról/párducról/szamárról/bármiről szóló poszt gyorsan kikerüljön, mert a gazdi ez alapján tudja megtalálni az elkujtorgott jószágot.
Végezetül pedig kiemelte a már említett jellemzőt, a népességet, vagyis, hogy immár majdnem minden második városlakóra jut egy tag. Szándékosan nem úgy fogalmaz, hogy majd minden második városlakó tag, hiszen ez nem volna igaz, de a csoporttagok valamilyen módon kötődnek, kapcsolódnak Békéscsabához. Vannak olyanok például, akik Amerikában élnek.
Kiemelt és meghatározó számára az az eset, amit végezetül elmesélt: volt egy idősebb hölgy, aki sokszor volt másokkal bántó és gyakorta ütött meg kötekedő hangnemet. Olyan hozzászólásokat közölt, amelyek többnyire veszekedéseket generáltak, emiatt ki kellett tiltani. Később kérte, hogy hadd kerüljön vissza, aminek Soma természetesen eleget tett, s a hölgy utóbb az egyik legkedvesebb tag lett. – Mindig mindenkinek jár a második esély, s igyekszünk úgy moderálni, hogy igazságosak legyünk – fűzte hozzá végszóként.
