A Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének Elismerése kitüntetés annak adományozható, aki Békéscsabán legalább tíz éve rendszeresen kiemelkedő színvonalú munkát végez az élet bármely területén, vagy egy jelentős cselekedettel, tevékenységgel a város jó hírnevét öregbítette.
A Közgyűlés – 207/2023. (VI. 22.) számú határozatával – úgy döntött, hogy az elismerést 2023-ban Gál Tamás Liszt Ferenc-díjas karmester, Érdemes művész és Szedlják István hagyományőrző rézműves népi iparművész részére adományozza. Gál Tamás az átadóra nem tudott eljönni, az elismerést a nevében az Uhrin Viktor vette át.
Gál Tamás Liszt Ferenc-díjas karmester, Érdemes művész
Gál Tamás a debreceni konzervatóriumban a zeneszerzés főtárgy mellett hegedülni, zongorázni és harsonázni tanult. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1984-ben karvezetés, majd 1985-ben karmester szakon szerzett diplomát. Tanárai Zámbó István, Maklári József, Kórodi András és Lukács Ervin voltak. Diplomájának megszerzése óta szinte valamennyi hazai szimfonikus zenekar rendszeresen visszatérő vendégkarmestere.
A Békés Megyei Szimfonikus Zenekarral karmesterként közel 40 éves a kapcsolata. 1985 és 1989 között volt először az együttes állandó karmestere. A későbbiekben időszakosan vendégkarmesterként dolgozott Békéscsabán. 2009-ben választották meg a zenekar örökös művészeti vezetőjének, majd 2010-től ismét állandó karmestere lett az együttesnek.
Gál Tamás elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar az átalakulások ellenére is megmaradt, a továbbra is színvonalas, emlékezetes hangversenyekkel gazdagította a város és a vármegye kulturális életét. Az elmúlt négy évtized alatt több mint 100 koncerten dirigálta a Békés Megyei Szimfonikus Zenekart.
Vezényletével lépett színpadra Békéscsabán Pitti Katalin, Mester Viktória, Rálik Szilvia, Illényi Katica, László Boldizsár, Szabadi Vilmos, a Muzsikás Együttes, a Cantemus Kórus, a Vaszy Viktor Kórus és a Talamba ütőegyüttes.
Személyisége, felkészültsége, páratlan tudása mindig inspiráló volt a zenekar tagjai számára, a közönség Gál Tamás munkáját mindig vastapssal köszönte meg.
1993-ban ARTUSJUS-díjjal, 1998-ban Liszt Ferenc-díjjal, 2007-ben Lajtha László-díjjal jutalmazták, 2008-ban Érdemes művész lett.
Gál Tamás így vallott Békéscsabához való kötődéséről: „Nagyon boldogan és büszkén állíthatom, hogy több mint negyven éves pályafutásom közel felében itt dolgoztam, ide is szorosan tartoztam. Szeretetet, szakmai tudást, élményt próbáltam adni és mindig a tízseresét kaptam vissza.”
Gál Tamás a mai napon – végzős egyetemi hallgatóinak vizsgafelkészítése miatt – nem tud személyesen jelen lenni a díj átadásakor. Ezért az oklevelet helyette Uhrin Viktor, a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és koncertmestere veszi át.
Szedlják István hagyományőrző rézműves népi iparművész
Szedlják István pályafutása egy szerencsétlenség okán indult. 1986-ban motorkerékpár-balesetet szenvedett, így egyik pillanatról a másikra le kellett mondania olyan kedvteléseiről, mint az úszás, kerékpározás vagy a cselgáncs. Eleinte kedvtelésből a 15–19. századi lőfegyvereket kezdte kutatni, és azok replikáit készítette el. Később autodidakta módon tanulta meg a rézműves mesterséget.
Neve elsősorban a honfoglalás-kori tarsolyok készítésével forrt össze, nem véletlenül kapta barátaitól a Tarsolyos becenevet. A tarsolylemezek, hajfonatkorongok, övcsatok mintázata minden esetben a régészeti feltárások során előkerült eredeti leletek mintáit követi, munkáit az ezer évvel ezelőtti technológia szerint készíti.
Munkáira határainkon túl is felfigyeltek: a dániai viking hagyományőrzők – a viking és honfoglaláskori magyar motívumok hasonlósága apropóján – tőle kértek tarsolylemezeket, süvegcsúcsokat.
Ötvennél is több munkáját minősítette – többségüket kiválónak – a Népművészeti Egyesületek Országos Szövetsége.
Ma már nemcsak gyakorolja, hanem tanítja is a rézműves mesterséget, többek között a Békés Megyei Népművészeti Egyesület tárboraiban is vezet rézműves foglalkozásokat. Visszatérő résztvevője a budai várban megrendezett Mesterségek Ünnepe rendezvénysorozatnak.
A korabeli tárgyak másolatainak elkészítésével nagyban hozzájárult a Békéscsabai Történelmi Íjászkör korhű felszereléseinek gyarapításához.
Elsajátította a békéscsabai szlovákság ősi énekeskönyvének, a Tranosciusnak rézveretes elkészítését.
Mesterségéről a közelmúltban egy újságírói kérdésre Szedlják István így vallott: „Ezt a mesterséget nem én választottam, ez rám talált. (...) Ez egy életre szóló szerelem.”
