Az év első napjaitól kezdve minden iskolában kenyeret és tejet kaptak azok a gyerekek, akiknek számára – szüleik nehéz anyagi helyzete miatt – indokolt volt ez a támogatás. Ezeknek a gyerekeknek a száma 1937-ben 684 volt, fejadagjuk pedig két deciliter tej és öt deka kenyér. Az ebédeltetési akció még szélesebb keretek közt folyt a Luther utcai városi ínségkonyhán és a Szent László utcai iskolában, ahol 1937-ben főzésre rendezkedtek be. Naponta 1050 szegény sorsú gyerek kapott meleg levest, főzeléket.
Figyeltek arra is, hogy a gyerekeknek ne kelljen nagy távolságokat bejárniuk, mielőtt ebédjükhöz jutnának. Beosztottak 160 iskolásfiút a Szociális Misszió konyhájára a Gutenberg utcába, ahol az egyesület is ebédeltet rászorulókat. Ezen kívül működött ínségkonyha az erzsébethelyi állami elemi iskola udvarának hátsó felében lévő tanítói lakásban is.
A legjobb helyzetben azok a gyerekek voltak, akik a Kanizsai Dorottya leánycserkészcsapat konyháján étkezhettek. Harmincöten jártak a polgári leányiskolába naponta. Az ebédet az iskolabarátok egyesületének megértő tagjai főzték egymást felváltva, a kiszolgálást pedig az iskolás lányok intézték. Őket a tanrend csak tizenkét óráig kötötte, akkor felvették a kötényt s házikisasszonyokká léptek elő. Úgy tartották: „nagyon helyes és üdvös dolog a fiatal leányok ilyen szellemű nevelése, egészen bizonyos, hogy ily módon, mire felnőnek, nem kötelességnek vagy társadalmi kényszernek fogják betudni a jótékonykodást, hanem olyan tevékenységnek, amely szorosan hozzátartozik jobbik énjükhöz”.
Gécs Béla
