Nemcsak a ligetben, hanem a Fiume és a Nádor szálló éttermében is Purcsi zenekara játszott, valamint térzenét adtak még a sétakertben vasárnap délelőttönként. A báli szezonban minden bálszervező őket szerette volna leszerződtetni.
Purcsi zenekara időnként elszerződött a felvidéki Pöstyénbe, vagy Erdélybe is a jó hírű vendéglőkbe játszani. Purcsi Jancsi volt az Alföldön a nótafejedelme, akinek varázslatos hegedűje mellett egyformán sírva vigadt a mágnás és az egyszerű ember. A csabai cigányprímás muzsikáját ismerték a fényes báltermekben és a pompás nemesi kúriák szalonjaiban.
Purcsi János aggastyán korában is fáradhatatlanul muzsikált unokaöccse, Purcsi Dezső zenekarában. Lassanként aztán gyengült, öreg kezéből kiesett hegedű, nem lehetett már látni tiszteletreméltó ősz fejét. Az idős Purcsit, nagy idők cigányprímását ágyba döntötte a végzetes kór és 110 éve, 1913. október 9-én elhunyt. Nótaszerető emberek tömege, cigányzenészek bús muzsikája kísérte a sírig. Csabán mozgalom indult, hogy Purcsi János sírhalmát méltó emlékkő jelölje.
Purcsi János nevét őrzi a Magyar Dalfüzér című kötet, melyet 1883-ban a Povázsay testvérek nyomdája készített és 275 verset, nótát tartalmazott. Békéscsaba város háromszáz éves történetében Purcsi János cigányprímás és zenekarának emléke méltó a felidézésre.
Gécs Béla
