A Hunyadi tér egykor csirkepiacként és „emberpiacként” volt ismert. 1905-ben a tér sarki épületében létesült a Munkásközvetítő Hivatal. Egyik helyiségét a munkát keresők részére rendezték be, és munkásotthonnak nevezték, azonban ennek a célnak nem felelt meg a helyiség.
A szakszervezeti csoportok az építőmunkások javaslatára kezdeményezték egy saját otthon megteremtését. Napi bérük összegyűjtésével és kétkezi munkájuk segítségével felépítették a Trefort utca 4. szám alatti munkásotthont. Az egyszerű épület összejövetelek, gyűlések, kulturális rendezvények és bálok helyszínéül szolgált. Kilencvenöt éve 1923. december 30-án akarták ünnepélyesen átadni a helyet. A program is megvolt: Munka dal a Munkás Dalkör előadásában, az otthon létrehozásának története, ünnepi beszéd és a Szabadság dal. Mivel az ünnepséget a kapitányság vezetője, Jánosy rendőrtanácsos nem engedélyezte, a felső képen lévő munkásotthon avató ünnepség nélkül került a munkások birtokába.
Közel egy évtizeden át szolgálta hivatását, azonban az egyre nagyobb taglétszám miatt az épület 1932-ben már szűknek bizonyult. Ekkor a régi helyén, ismét a munkások adakozásából és önkéntes munkavállalásával felépült az alsó képen látható, nagyobb, több helyiségből álló munkásotthon, amelynek avatása ezúttal ünnepélyes keretek között történt a következő programmal: a Munkás Dalkör énekszámát követte Kéthly Anna ünnepi beszéde. Azután Mónus Illés és Szakasits Árpád mondtak üdvözlő beszédeket, majd elhangzott Szakasits Mi a világosság című verse, és Várnai Zseni Ne csüggesszen című megzenésített versét énekelte a dalkör. Ezután este a nagyteremben műsoros táncest szórakoztatta a nagyszámú közönséget.
A munkásotthon az 1970-es évekig hétvégenként a fiatalság legismertebb táncos szórakozóhelye volt. Később lebontották, helye üresen tátong.
Gécs Béla
