Az alábbiakban felvillantunk néhány életképet az egykori sajtóból, Csaba száznegyven évvel ezelőtti történéseiről.
Szeszélyes a Körös vize. Januárban a „Körös” vize alacsonyan folydogált a medrében. Néhány nap múlva azonban megérkezett az áradás, megtelt a meder. Később jöttek a mínusz 15 fokos téli éjszakák, meghízott a jég gyerekek örömére. Esténként a fáklyákkal kivilágított városháza mögötti szakaszon korcsolyaversenyeket tartottak február végéig.
Farsangi gazdák bálja. Lepény Pál bíró úr, 15 előkelő gazdával rendezett bált a vigadó dísztermében. Olyan fényes volt a táncterem, amely Párizsban is megállhatta, volna a helyét, írta róla a Békésmegyei Közlöny. A bálozó sokaságban az anyák prémes bekecsben a fal mellett ültek, és a posztós, téli ruhás, csizmás papák sugárzó arccal nézték a pőre ingben, széles szoknyában csárdást táncoló miadeneceket, chlapeceket és dvojkákat (lányokat). A legények táncba hívták a hölgyeket.
A megrepedt harang. Egy ideig harang nélkül maradt a katolikus templom tornya. Február közepén a nagyharang megrepedve, olyan fazékszerű hangot adott, hogy javításra szorult. Május 14-én kijavítva, újra a régi hűséggel teljesítette hivatását: „Hívom az élőket, gyászolom a holtakat, megtöröm a villámokat”.
Püspöklátogatás. Nigáli János püspök szeptember végén, 32 lovasból álló menettel, hintóban vonult a Vasút utcán a kíváncsi tömeg éljenzése mellett a főtérre. A főpap, kiszállva a hintóból, a templomba vonult. Istentisztelet után kilenc pap kíséretében a parókiára ment, ahol egy katolikus küldöttség fogadta. Fehérbe öltözött lányok és a katolikus iskolák növendékei képezték a sorfalat. Délután fogadta Csaba elöljáróságának tisztelgését, majd bérmálta az ifjúságot. Másnap a püspök több mint ezer hívőt részesített a bérmálás szentségében, akik a templom előtt térdeltek sorba. A püspök fényes segédlettel közeledett feléjük, és végezte a szertartást. Délben Péki Antal kanonok a püspök tiszteletére díszebédet adott, melyen részt vett a megyei és a csabai előkelőség, és néhány jeles polgár. A püspöktől délután köszöntek el Csabán, majd a lovas bandérium kíséretében Békés felé indult.
Egy bécsi festész Munkácsyról. Érdekes hírt hozott Párizsból egy bécsi festész, mesés dolgokat regélt Munkácsy Mihálynak az éppen készülő hatalmas képéről. Ott volt a nagy mester műhelyében – és maga is ó-héber jelmezben ült állítólag az óriási vászon előtt, míg a műteremben a jellegzetes zsidó alakok hemzsegtek. Ezek nagy része már ott látható a képen, azon zsidókat ábrázolva, akik Krisztus megfeszítését követelik. A kép, melynek nagysága fölér egy kis német nagyhercegség területével, tudvalevőleg Krisztust Pilátus előtt ábrázolja. A mennyezet alatt Pilátus, körülvéve szálas római katonákkal, s éppen hallgatja Kaifás főpap előadását. E pompás alak háta mögött látszik a türelmetlen, fanatikus zsidó tömeg, mely a „feszítsd meg”-et kiáltja, szenvedélyesen gesztikulálva. A megváltó szelíd alakja szintén látszik már, szénnel megrajzolva és kitűnően sikerült eszményi arcot mutat. Az óriási képpel Munkácsy már a jövő évben (1881-ben) akar megjelenni – nyilatkozta a Békésmegyei Közlönynek a nevét nem közlő bécsi festész.
Balul végződött szüret. Ritka szüreti hírt olvashattak 1880-ban az újságban a csabaiak. Hajó süllyedt a Körös-csatornába. Özvegy Zsilinszkyné szőlőjéből ugyanis szőlőt szállítottak a túlsó partra csónakon, és egy kissé többen ültek be, mint ahányan elfértek volna. Aminek az lett a szomorú következménye, hogy a csónak felborult, és terhét a szőlővel együtt a Körös lustán folydogáló hullámaiba vetette. Egy leányka életveszélyesen fuldoklott a vízben, de sikerült kimenteni. Még egy órával később is látni lehetett, amint egy markos tót legény minden búvárkészülék nélkül szedegette a szőlőfürtöket a csatorna iszapjából, ami szüretelésnek eddig nem látott módja volt.
Gécs Béla
